NAGYKŐRÖS ANNO: VASÚTÁLLOMÁS

A vasút.

A határba érve, nemsokára Nyársapát nagy és tágas állomásába robogunk, mely keletkezését nagyrészben Szarka Mihály kir. tanácsos áldozatkész buzgólkodásának köszönheti s mely a tanyai lakosság terményeinek közvetetlen fölvételére és továbbítására szolgál. Innen kezdve a vonat homoki szőlőtelepek között halad egészen Nagykőrösig, melynek kiemelkedő tornyait és emeletes házait a pályát szegélyező fáktól csak akkor látjuk, midőn már majdnem a pályaudvaron vagyunk. Itt volt valaha a Sirató nevű temető, melynek eredetét Tompa Mihály megénekelte. Az állomási épület meglehetősen dísztelen és a forgalomhoz viszonyítva, kicsiny. De annál nagyobbak az árúfölvételi épületek, azonban nyár idején, mikor az ugorka, dinnye és gyümölcs elszállítása óriási méreteket ölt, még ezek is szűknek bizonyulnak. Az állomástól délfelé van még a Fekete-megálló. Az államvasutak czegléd–kecskeméti szakasza 1853. szeptember 1-én nyílt meg a forgalom számára és ma már évente – az 1909. évi kimutatás szerint – 115.560 utas érkezik a nagykőrösi állomásra és kb. ugyanennyi indul is innen. Az árúforgalom a következő: érkezett 242.852 m teherárú és 115.728 m gyorsárú; föladtak 187.197 m teher és 82.120 m gyorsárút. A város érdekeit szolgálja az 1909-ben megnyílt czegléd–csemői motoros helyi érdekű vasút is, melynek végállomása a nagykőrösi határ éjszaknyugati sarkába esik. forrás

1918.

1930-as évek

1939.

A város az elsők között volt az országban, amely bekapcsolódhatott a vasúti közlekedésbe. Már 1846-ban elkezdődtek tárgyalások a Cegléd – Kecskemét pályaszakasz létesítéséről, de az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc közbeszólt, így végül 1853. szeptember 1-én adták át a vasutat.

Az állomást kezdetben Bokroson, a Cifrakert mögötti területen akarták elhelyezni, végül takarékossági megfontolásokból kerültoda, ahol most is áll. Ezt a határrészt régen Siratónak hívták, nevét az itt lévő ősi temetőről kapta. Az indóház az elmúlt 150 évbenszámtalan átalakításon esett át, eredeti megjelenésére szinte semmi nem utal. Hangulatos homlokzatát és árkádsorát az ésszerűsítésés modernizáció jegyében jellegtelenné alakították, tetőszerkezetét lebontották.

A XIX. század végén – XX. század elején a város komoly erőfeszítéseket tett egy másik – keskeny nyomközű – vasútvonal kiépítéséreis, mely a legmerészebb tervek szerint Tiszainoka, Újkécske, Nagykőrös, Lajosmizse, Kunszentmiklós, Tass helységeket érintettevolna, ám ennek a vasútnak a kivitelezése részben anyagiak, részben érdekellentétek miatt meghiúsult.

Szöveg forrása: Rácz Péter, Üdvözlet Nagykőrösről, (2005, Agenda Natura Kiadó, Veszprém)

***

Erzsébettér.

Kilépve a vasúti állomás épületéből, az Erzsébet-térre jutunk, melyen a villamos telep áll. Itt volt a múlt század második felében a Császár-kert, mely onnan kapta nevét, hogy mikor 1852 június 11-én egyedül és 1857 május 24-én boldogult hitvesével itt járt I. Ferencz József király, az e helyen volt ligetben tartották a népünnepélyt, ökörsütéssel kapcsolatban. A szerencsétlen végű Erzsébet királyné emlékére nevezték el újabban a teret. A villamostelep a város tulajdona, de a Magyar Siemens Schuckert Művek Villamos r. társ. tartja üzemben és a városnak 38.368 K évi bért fizet. A villamostelep 1910 májusában kezdte meg űzemét és a város közvilágítását 12 ívlámpa és 500 villamos körte látja el, melyek egész éjjel égnek. A város a közvilágításért 12.500 K bért fizet.

Az állomástól és a villamosteleptől délre, közel a vasútvonalhoz van a Gschwindt-féle gyár r.-t. konyak-, törköly- és szilvórium-főző telepe, mely 1896-ban épűlt, 7 lóerős géppel és 24 munkással dolgozik. forrás

„Az vagyok, amit gyűjtök” (Boris Groys)

Szórakozás és szenvedély, hobbi és befektetés, nevezhetjük bárhogyan, a gyűjtőszenvedély szinte egyidős az emberiséggel. Egy vérbeli gyűjtő soha nem tud ellenállni a szerzés örömének. Még akkor is így van ez, ha már egy gombostűnyi hely sincsen az otthonában. És a családi vagyon sem nőtt, hanem elolvadt közben. Általában gyerekkorban tör ránk a szenvedély, vannak azonban, akiken felnőttként teljesedik ki igazán a mánia. Mondjuk a festmény, a könyv, a papírrégiség, pénzérme vagy a motorkerékpárok gyűjtése. Bármié! Gyűjtőszenvedélyünk tárgyához biztosan kötődik valamilyen emlék, ám elképzelhető, hogy „csupán” az esztétikai értéke, a formája, az eredete, a készítője az, ami-aki vonzóvá teszi számunkra. Vagy befektetésnek szánjuk. A gyűjtés életfogytig tartó „betegség”, de nevezzük inkább nemes kórnak. Az az axióma is igaz, hogy a gyűjtés tulajdonképpen kortalan és nem kell hozzá nagy vagyon. Régebben is voltak számosan, akik pénzük egy részét értékmentés címén tárgyakba fektették. Azután szép lassan megszabadultak tőle, vagy az utódok elkótyavetyélték. Manapság újból trend aukciókra, árverésre járni és a gyűjtők, a befektetők között egyre több a fiatal, harmincas korosztály. A népszerű képkereskedő tinédzserként népies, festett tányérok felkutatásával, eladásával kezdte a szakmát. Egy közismert politikus legendás matchbox kollekciójáról is ismert. Mások családi háttérrel, gyűjteménnyel rendelkeztek és így indultak el, de lehet, hogy teljesen más témakörrel folytatták. Befektetés és szenvedély Aki befektetés céljából vásárol, az sem függetlenítheti magát a személyes indíttatástól. Az észérvek helyét átveheti a birtoklási vágy. Sikeres vállalkozók, jogászok, orvosok, politikusok mellett a gyűjtők többsége „kisember”. Szakács és villamosmérnök, újságíró és nyugdíjas, számtalan foglalkozás képviselője. Persze egy Csontváryra nem mindenki pályázhat. Ám lehet, nem is ez a célja, mert ő csak ex libriseket gyűjt, vagy bélyeges téglákat. Összevásárolt tárgyaink sokasága csak egy halmaz, valódi gyűjteménnyé a rendszerezés teszi. Alapos tájékozódás hiányában könnyen megégethetjük magunkat, azaz, a tanulópénzt meg kell fizetni. Nem lehet mindenfélét teljes intenzitással gyűjteni. Erre előbb-utóbb rájön az ember, és szakosodni kezd, vagy szűkíti a kört egy-két kedvenc témakörére, tárgyakra. Mondjuk, csak a budapesti témájú képeslapokat veszi, magyar impresszionisták festményeire hajt, a lovaglás témakörében gyűjt könyvet, csak a dedikáltakra licitál. Egy panellakás falai között is rejtőzhetnek tízmilliók könyvekben, grafikákban, táncrendekben, plakettekben. Az igazi kollektor egy idő után az adott területnek szakértőjévé is válik, gyűjti és olvassa az ide tartozó irodalmat, mindent tudni szeretne szeretett tárgyairól és előéletükről. A jó szemű gyűjtő messziről kiszagolja az értékes árut. Baráti társaságának egy részét is a gyűjtőtársak köréből választja. A gyűjtő legfontosabb célja, gyűjteményének a folyamatos gyarapítása. Mindig előkerülnek újabb remekművek, vágyott darabok, korábban elérhetetlen tárgyak. Általában elmondható, hogy az árvezett tárgy minősége, külalakja nagyon fontos. Egy szép állapotú bőrkötéses könyv tízszer annyit érhet, mint mezei, papírborítós társa. És egy ritka munka sem biztos, hogy felkelti a gyűjtők érdeklődési kedvét, ha csúnya állapotú. Sokszor egy keret értékesebb, mint a mázolt vászon, ami benne van. És a háború előtti társasjátékról is kiderülhet, szászezret ér, annyira kuriózum. Az internet segítségével ma sokkal könnyebb nem csak vásárolni, de utánanézni a tárgyaknak. Ki sem kell mozdulni a fotelból, mert pár kattintással külföldről is beszerezhetünk bármit. (Csontó Sándor)

VASÚTÁLLOMÁS - ERZSÉBET TÉR