RÉGI NAGYKŐRÖSI FOTÓIM
 |
| 1937. |
 |
***
***
***
***
***
Az Állami Zeneiskola 1953-ban kezdte meg működését Nagykőrösön. 1989-ben Weiner Leó nevét vette fel.
 |
| 1959. Állami Zeneiskola, hátoldalán feliratozott fotó, 18x12 cm |
***
Képeslap albumom:
Nagykőrösi témájú könyveim:
 |
| Nagy Lajos: Amit a kőrösi határ mesél |
 |
| Nagy Lajos: Kőrösi tarisznya |
Figyelemre méltó személyisége volt a városnak Nagy Lajos polgármesteri titkár, aki Dezső Kázmér jobb keze volt. 1899. október 15-én született Budapesten és 1966. december 3-án halt meg szülővárosában. Nagykőrösön érettségizett, majd jogi doktorátust szerzett. 1924-ig a Nagykőrös és Vidéke felelős szerkesztője volt, 1931-ig polgármesteri titkár, ezután közművelődési előadó. A Duna-Tisza-közi Hírlap is munkatársai közé számíthatta. Ő készítette a propagandakiadványokat és szervezte az ünnepségeket a városban. Alább ismertetett műveit (verseskötete kivételével) is propaganda céllal írta. Nem tartotta magát írónak, írásaival a város fellendítését kívánta szolgálni. Életpályája azt bizonyítja, hogy széles látókörű volt. Tudta, hogy a kultúra komoly gazdasági erőt képvisel. Az "Amit a kőrösi határ mesél" (A tartalomból: A nyársapáti békekötés, A nagykőrösi hála, A beszélő fasor, A Csipvár titka, A basa fája, A jövő század regénye, A szőlőhegyek dicsérete,...) és a "Kőrösi tarisznya" c. művei kőrösi anekdotákat tartalmaznak, melyek többnyire adaptációk, kitalálások. A reklám-célokon kívül azért írta ezeket, hogy történelmet adjon a városnak, hiszen a múlt is termelőerő. Történelmi anekdotái szakmailag megállják a helyüket, történelmi hátterük hiteles.
1935-37. között megszervezte az Arany-napokat, ezek tulajdonképpen gazdasági bemutatók voltak, kulturális köntösben. A termékbemutatók mellett az idelátogatók betekintést nyerhettek az irodalmi életbe, megnézhették az Arany-emlékeket.
Nagy Lajost 1945 után mint urbanisztikai szakembert elismerték, az Országos Tervhivatal munkatársa volt.
 |
| forrás: Nagykőrösi Híradó 1976.január 28. |
 |
| Dr. Novák László, Fekete István: Hej , Nagykőrös híres város - A Nagykőrösi Arany János Múzeum állandó kiállítása |
"A kiállítás lehetőségei sajátosak, ugyanakkor igen behatároltak, egy szűkebb-nagyobb táj, helység történeti fejlődésének, jellegzetességeinek bemutatásában. A lényeges csomópontok kiemelésével, tárgyakkal, dokumentumokkal összefogva szükséges ezt a fejlődési vonalat megragadni. Mégpedig úgy, hogy a mondanivalója egész legyen, módszereiben előremutató, s nem utolsósorban látványos, vonzó.
A nagykőrösi Arany János Múzeum állandó kiállításának elkészítésekor a fenti szempontokat tartottuk szem előtt. Bemutatni Nagykőrös mezővárosi fejlődését, a honfoglalást követő korszaktól elindulva kiemelni a főbb csomópontokat (a mezővárosi fejlődés egy-egy korszakhatárát), s a tárgyi és dokumentumanyaggal pedig kerek egésszé kialakítani a mondanivalót, amely az egyes fejlődési szakaszokat tudományos igénnyel, látványosan bemutatja."
 |
| Nagykőrös - 56 kép 1956-ról |
TARTALOM
Dr. Böőr László: Nagykőrös az 1956-os forradalom előtt
Mi történt városunkban 1956 októberében?
Barta Margit: A szabadság angyala
Crettier Ferenc: Aki 12 évet kapott
Karai László: Akit kitiltottak a felsőoktatásból
Adorján József esperes emlékezik
Hangrögzített történelem: Ki volt Szivák György?
Biczó József: Aki megörökítette az eseményeket
Prikkel Pál: A történelem sodrásában
Horváth Zoltán a sírba vitte titkát
A nagykőrösi forradalom egy nyomozó szemével nézve
Dr. Marossy Endre professzor 1956-ról
Ötven évvel ezelőtt, 1956-ban végeztek
A forradalom évfordulójára készülődve
Kátai László: 1956-os emlékeim
Történelem és történelmi személyiségek
Túri Ferenc: Akit halálra ítéltek
Barta Margit temetése, képek az utcáról
Korabeli kőrösi felhívások
A szobordöntés képei
 |
| Galantai Fekete Béla: Nagykőrös ( Magyar Városok Monográfiája) |
"A történelem lehelete suhog végig vén Európán, írta Bécs vezető lapja 1914 júl. 25-én. Azóta sok minden történt. A leheletből pusztító orkán lett, mely évezredes fákat csavart ki a népek erdejéből, köztük a magyart. Átvirrasztott éjszakák dermesztő csendjében sokszor már-már úgy látjuk, hogy a Láthatatlan Kéz a mi sorsunk egére is felírta a »menetekel«-t. Azok pedig, akik rendületlenül bíznak a jobb jövőben, fáradságot nem ismerve mentik a romok alól azt, ami menthető.
Egy ilyen mentési akció az a vállalkozás, mely a magyar városok történelmének egy könyvsorozat alakjában való kiadását tűzte ki feladatául. Valami olyan folyamat ez, amit a régi császári és királyi ármádiában retablirozásnak neveztek. Seregszemlét tartunk városaink felett, hogy azok múltjában rejlő erők eljöhessenek a jelen segítségére. Seregszemlét tartunk, hogy a megrozsdásodott fegyvereket
ismét kitisztíttassuk, a hiányokat pótoljuk, az elnyűtt ruha helyett újat vásároljunk. Seregszemlét tartunk, hogy túl a trianoni papírhatárokon is lássák, hogy a magyar kulturának minden őrhelyén vannak virasztók, kik nem ismerik a fáradságot.
Ennek a seregszemlének kulturális és nemzeti jelentőségét átérezve, a legnagyobb készséggel támogattam a Magyar Városok Monográfiája szerkesztőségének azt a tervét, hogy a kiadni tervezett könyvsorozatnak második kötete Nagykőrös város története legyen.
Miként nem véletlen, hogy ez a vállalkozás éppen most indult meg, mikor a magyar városoknak a legnagyobb szüksége van arra, hogy a múltban rejlő szellemi értékeiket, mint modern Csaba vitézeket segítségül hívják a jelen nehézségeinek leküzdésére, úgy nem véletlen az sem, hogy ebben a szellemi felvonulásban Nagykőrös város mindjárt a második helyre került, mert hiszen alig van magyar város, amelynek múltja több tanulságot nyújthatna, mint éppen a mienk.
Éppen ezért, amilyen szerencsésnek tartom azt Nagykőrösre, hogy
a Magyar Városok Monográfiája szerkesztőségének a választása mindjárt a vállalkozás kezdetén Nagykőrösre esett, hiszem, hogy ez a választás épp ilyen szerencsés magára a vállalkozásra is, amelynek sikere pedig nemcsak a magyar városoknak, de a magyar kulturának is nagy érdeke.
Ennek a vállalkozásnak elsősorban kultúrtörténeti jelentősége van.
A magyar városok története ugyanis a magyar kultura története."
TARTALOM
I. RÉSZ.
Nagykőrös őskora.
Homályból 1-4
Első derengés 4-10
II. RÉSZ.
Nagykőrös a török hódoltság alatt.
Pusztul a város 11-14
Fölszabadulás 14-25
Birtokviszonyok 26-29
Állattenyésztés 29-33
Szabadalmazott Nagykőrös város 34-43
A három város törvényszéke.
Irta Rácz Béla dr. egyet. m.-tanár 43-48
III. RÉSZ.
Szabadságharctól szabadságharcig.
Német korszak 49-52
Kuruc korszak 53-59
Az aradi Golgotáig 60-64
A városi élet 65-70
IV. RÉSZ.
Arany János kora.
Arany János Nagykőrösön 71-94
Trianonig 95-112
V. RÉSZ.
Küzdelmek kora. Legújabb kor.
A tanyavilág 113-121
A cselédkérdés 122-123
Gyümölcstermelés 124-126
Erdészet 127-131
Állattenyésztés 132-136
A nagykőrösi gazdasági egyesület 137-139
Nagykőrös gazdasága. Kiviteli kereskedelem 140-148
Népművelés 149-164
A nagykőrösi jótékony nőegyesület 165-167
Irodalom 168-175
Nagykőrös művészete 176-179
Régi nemesi kúriák városunkban.
Irta Losonczi Benkó Imre 180-185
Társadalom, hivatalok, közintézmények 186-199
Befejezés 200-205
 |
| Kapás Tibor: Amiről a kőrösi fák mesélnek |
A famatuzsálemek és faóriások megmentése területén a lokálpatriótáknak mindig is nagy szerepe volt. Kapás Tibor kertészmérnök a Nagykôrös környéki fák összeírásával, fotódokumentáció készítésével sokat tett az alföldi város e sajátos természeti, s egyben kultúrtörténeti értékeinek megôrzése érdekében. De impozáns, színes fotókkal illusztrált, velúrborítású könyve nemcsak regiszter, hanem izgalmas olvasmány is egyben: honunk, a Kárpát-medence bemutatása után az erdôtakaróról és erdôgazdálkodásunkról is olvashatunk. A Nagykôrös környéki természeti viszonyok megrajzolása, az itt
folytatott (fôleg botanikai) kutatások ismertetése, a nagykôrösi erdôk történetének bemutatása után megható az „ôshonos fák siratása” c. fejezet. Ebben számos kultúrtörténeti érdekességet vonultat fel a szerzô a magyar kôrissel kapcsolatban, mely a város nevében és pecsétjén is szerepel, s úgyszintén sok
adalékkal szolgál a homoki erdôk jellemzô állományalkotó fájáról, a kocsányos tölgyrôl írott rész is. Tudnunk kell, hogy 1934-ben a város akkori elöljárói – a polgármester vezetésével(!) – bejárták a Nagykôrös környéki erdôket, s 25 olyan jelfát találtak, amelyek “természeti emlékként való fenntartása kívánatos volna”. Ezekbôl sajnos már csak 7 található meg, s hogy a többinek milyen sorsa lett, azt jól példázza a híres Basafa esete. Az erdôrészlet véghasználatánál a környék legnagyobb kocsányos
tölgyét is – nagy nehézségek árán – kivágták, törzsét dózerrel az árokba túrták. A fáknak is megvan a maguk sorsa – mondhatnánk. E szörnyû tettet némileg enyhíti az a cselekedet, hogy a törzsbôl aztán szobrot faragtak, mely ma is látható – mementóként – Csemô falu fôterén.
Viszont szokatlan, de reméljük hagyományteremtô, mindenképpen tisztelendô cselekedetrôl is beszámolhatunk a kôrösi erdô fái kapcsán. 2000-ben a Nagykôrösi Nagyerdei Erdôbirtokossági Társulat háromfôs bizottsága – melynek az elnökön, az erdészen kívül az ismertetésre került könyv szerzôje is tagja volt – újabb jelfákat, kocsányos tölgyeket és magyar kôriseket jelölt ki a területen. Ezeket nemcsak lajstromba vették, hanem olyan személyekrôl nevezték el, akik múltbéli ténykedésükkel öregbítették az alföldi város hírnevét. Reméljük a régi 7 és az új 14 jelfa közül egy sem jut a Basafa sorsára. Jó kézbe fogni ezt a könyvet. Nemcsak azért, mert kiemelkedôen szép kiállítású, hanem azért, mert minden lapjából kiolvasható az a féltô gondoskodás, ami Kapás Tibort és segítôit vezérelte. Elismerés és köszönet illesse a szerzôt!
Dr. Bartha Dénes
.
 |
| Rácz Péter: Üdvözlet Nagy-Kőrösről |
ELŐSZÓ
Büszke vagyok arra, s nagy örömmel tölt el, hogy a nevezetes „Három Város" legkisebbjeként, s talán legemberibb mértékű, hagyományainak közelében láthatóan megmaradó városnak ez a patinás képeslap albumja megjelenhetett. Ahol vállalják a tegnapokat, ismerik megtett útjukat, ott még többet kívánnak megismerni róla, hogy becsülhessék, hogy hasznosíthassák. Ez az album Nagykőrös egyik tekintélyt adó értéke. Rácz Péter, aki családi örökségéhez méltó módon, rendkívül mély alázattal és őszinte tisztelettel, tehetségesen arra törekszik, hogy minél teljesebben mutassa be a hajdani város hétköznapi és ünnepi pillanatait. Emléket állít a szerkesztő elődeinknek, akik sokat tettek azért, hogy városunk, Arany János városa, méltó legyen nevéhez. A könyv hangulatos sétán keresztül mutatja be a legnevezetesebb helyeket, épületeket, tereket! templomokat, parkokat. A képeslapok mellé illesztett szövegek hűen tükrözik, s idézik meg nagyszüleink, dédszüleink világát. Ha mi mindannyian, akik itt élünk egyformán és egységesen szeretjük ezeket a híres épületeket, utcákat, házakat akkor közös a városunk, amelyhez tartozunk. Tisztelt Olvasó! Lelje örömét e könyv olvasásában, nézegetésében.
FÜLSZÖVEG
"Az uborka-idény közepén vagyunk. Nem ávitt értelemben véve e szót, amint azt a fővárosi hirlapirók szokták használni a nyári holt idény - sison morte - jelölésére, a mi alatt a politika és a városi társas élet szünetel, hanem azt értve alatta, hogy uborka-földeink most vannak legteljesebb termésükben, s még ha 9-10 óra tájban d. e. megyünk is ki a piaczunkra, elámulva látjuk azokat az óriási uborkagarmadákat, a melyek eltakaritásán még akkor is a szorgoskodó kezek százai dolgoznak, bevarrva a temérdek uborkát zsákokba, kasokba, s felpakolva is táblás kocsikra, a melyek késő estig hordják a szállitmányt a vasúthoz. Pedig ez már csak halvány árnyéka, maradéka annak az élénk forgalomnak, a mi a hajnali és kora reggeli órákban uralkodik piaczunkon. Ilyenkor ember ember hátán szorong, kocsi kocsit ér s ha néha egy-egy ló megbokrosodik, - a mi pedig éppen a napokban is megtörtént - valóságos Isten csodája, ha valami nagyobb veszedelmet nem okoz. A ki ezt saját szemeivel nem látta, fogalma sem igen lehet róla, pedig érdemes volna, hogy minél többen - mindnyájan - megnézzük."
(Nagykőrösi Újság, 1901.)
TARTALOM
Ajánló 5
Bevezetés 5
A nagykőrösi képeslapok története 9
Nagykőrösi kiadók 10
Az első képeslapok 13
Különleges képeslapok 15
Vasútállomás 21
Csirkepiac (Széchenyi tér) 24
Gabonapiac (Széchenyi tér) 28
Deák tér 33
Piactér (Szabadság tér) 34
A főtér déli oldala 43
Kecskeméti utca 52
Kossuth-szobor 56
Református templom és városháza 58
Látképek a toronyból 68
Tanítóképző 74
Arany János szobra 77
Gimnázium 80
Hősök tere 84
A katolikus templom és a régi járásbíróság 90
Postapalota 95
A főtér északi oldala 101
Strand 104
Múzeum 108
Cifrakert 109
Csónakázó-tó 116
Pálfája, Nagyerdő, Pótharaszt 120
Egyéb képeslapok 123
Angol összefoglaló 127
Német összefoglaló 130
Felhasznált irodalom 133
Köszönetnyilvánítás 134
Támogatók 135
 |
| Erdélyi Erzsébet, Szabó Attila: Nagykőrösi barangoló |
 |
| Novák László: 'Szabados Nagy Kőrös várossa' nemzetes főbírája Bakos Ambrus |
ELŐSZÓ
Nagykőrös a mezővárosi fejlődés jellegzetes útját járta be az évszázadok során. A mezővárosi fejlődés kérdése esetében elválaszthatatlan az önrendelkezéstől, az autonómia kialakulásától, amelyet sajátos politikai, társadalmi-gazdasági tényezők befolyásoltak. Nagykőrös mezőváros autonómiája belső fejlődés eredménye is, s mindennek megfelelően az egyén szerepe is hangsúlyozottabban előtérbe kerül. Egy-egy ember tehetsége is szolgálta a város érdekeit, tevékenysége elválaszthatatlan a fejlődés kibontakoztatásától. Nagykőrös történetében ilyen ember volt Balla Gergely, az egykori nótárius, majd később főbíró, aki megírta "Kőrös Várossa Historájá"-t a XVIII. század közepén. A jeles történészek, Szabó Károly és Szilágyi Sándor tették közkinccsé munkáját 1856-ban, s később Balanyi Béla, Törös László is a kutatás középpontjába állította neves alakját.
Nagykőrös város feudális kori történetének legkiemelkedőbb alakja volt Bakos Ambrus. Ő nem históriaírással jegyezte be a nevét a város aranykönyvébe, hanem közéleti munkájával: jegyzője, szenátora, s több alkalommal is főbírája volt Nagykőrös városának. Széles látókörű, művelt ember, jó szónoki tehetséggel, jogász, közgazdász volt, aki a város történetének talán legterhesebb időszakában, a XIX. század első felében fejtette ki áldásos tevékenységét a köz érdekében. S hogy Nagykőrös megőrizhette szuverenitását és autonómiája tovább erősödött, abban Bakos Ambrusnak elévülhetetlen érdemek tulajdoníthatók
TARTALOM
Bevezetés 11
Életrajzi adatok 13
A köz szolgálatában 23
Nagykőrös autonóm mezőváros (a XVII-XVIII. századfordulóig) 23
Nagykőrös a proporcionális perek korában (XVIII. század, a XIX. század eleje) 25
A Redemptio 38
Erőfeszítések a szabad királyi városi cím elnyeréséért 50
Bakos Ambrus, a forradalom és szabadságharc főbírája 59
Összefoglalás 71
Adattár 73
Galgóczy Károly: id. Bakos Ambrus életrajza 73
 |
| Erdélyi Erzsébet kincsvadászat nagykőrösön |
Kőrös kincseit kutatva
Ki ne örülne, ha kincsre lelne? Ősi vágya ez az embernek. Keressük is szorgosan. Ki úgy, hogy a fél évezredes tölgy alatt éjszakánként lázasan ás, hátha megtalálja a lidércesen világító hét bivalybőrt, tele arannyal. Mások régészeti leletekre vadásznak, és ha egy törött cserépedény, csatdarab lapátjukra akad, hetekig, hónapokig abba se hagyják a kutatást.
Mesebeli kincs pedig nincs. Csak a mesében. Van helyette valóságos: százszámra hever az utcákon, erdőben, mezőn, szántóföldeken. Ezek a nagykőrösi helynevek. Ne legyünk restek lehajolni értük, leporolni őket, kifényesíteni, visszaadni régi patinájukat, mert mi leszünk gazdagabbak általuk.
Kellemes vadászatot kíván a szerző.
 |
| Rácz Péter - Rácz Anikó: Városnéző séta a XX. századon át |
A könyv végigkíséri az olvasót Nagykőrös XX. századi utcáin, terein, parkjain. Egy korszakon át, melynek elején még girbegurba, macskaköves utcák, lovas kocsik, óriási uborkahegyek, a végén pedig modern sorházak, lámpás kereszteződések, fényes neonreklámok határozták meg a városképet. A változás óriási, az utazás izgalmas, a helyszín változatlan.
 |
| Dr. Törös László: Balla Gergely Nagykőrösi krónikája |
"Nagykőrös legrégibb, összefüggő krónikáját veszi itt kezébe a szíves olvasó. Szerzője Balla Gergely, a XVIII. század közepén a nemes város nótáriusa, azaz jegyzője. Nagykőrös, a Duna-Tisza közén, a népek országútján fekvő város, aránylag demokratikus viszonyok között élt. Uraitól - előbb a királytól, majd a donációs főuraktól, birtokadományozással rendelkező nemesektől, káptalantól, testületileg megváltotta magát. Nem engedte, hogy lakosait egyenként zaklassák adókért, jórandóságokért, hanem maga intézte ügyeit. A lakosok által választott tanács kormányozta a várost, élén a főbíróval, aki másodbíró és asszeszorok (szenátorok), tanácsnokok stb. körében hányta-vetette meg a közösség ügyeit. Ezek az emberek a lakosság köréből kerültek ki, rendszer egyszerű gazdaemberek és helyi kisnemesek voltak. Éppen ezért súlyt vetettek arra, hogy legyen közöttük olyan törvényismerő, lehetőleg jogvégzett ember, aki helytálló tanácsokat tudjon adni, felelősséggel és tájékozottsággal intézze az ügyeket, fogalmazza meg a felterjesztéseket, melyekre a zavaros időkben olyan sok szükség volt, - vezesse a város jegyzőkönyveit, melyek nemcsak a jelennek, de a jövőnek is beszéltek. Ez volt a nótárius. Ilyen volt Balla Gergely is, vagy mint latin aláírása hirdeti: Gregorius Balla, Juratus Oppidi Nagykőrös Notarius, azaz: Nagykőrös városának esküdt jegyzője. Egész életét városának szentelte, érdekeit messzemenőleg szem előtt tartotta, s végül megírta a maga koráig Nagykőrös történetét, úgy, hogy nagy történészek is elismeréssel adóznak munkássága iránt.
Nézzük meg közelebbről, ki volt ez a nagy hűségű ember."
 |
| Dr. Törös László: Arany János Nagykőrösön |
"Keresztury Dezső többek közt ezt írta e könyv első kiadásáról: "Törös László érdemes s a maga területén eredményes munkása az Arany-kutatásnak. Azon kevesek közé tartozik, akik nem a másodlagos Arany-irodalomból merítenek csak, hanem magukból a forrásokból.
Kezdettől fogva főként Arany és Nagykőrös kapcsolatai, a költő odakerülésének, ottlétének, tanári működésének kérdései foglalkoztatták; mint a nagykőrösi Arany-gyűjtemény őre, majd az Arany Múzeum újjáteremtője, kifejlesztője, a nagykőrösi Arany-kultusz legfőbb motorja, igen sok ismeretlen vagy feledésbe merült adatot, vonatkozást, emléket tárt fel, s így városának is nagy szolgálatot tett.
Gondosan tanulmányozta, s bíráló korrekciókkal fel is használta elődeinek idevágó munkáit. Ezeket azonban az összegyűjtött anyagnak mind gazdagságban, mind sokrétűségében meghaladta. Munkájából igen sok újdonságot tud meg mind a kutató, mind a laikus érdeklődő, mert munkáját az élő köznyelven írta meg. Sok fontos dolgot mond el Arany tanári működéséről - az idevágó anyagot az Akadémia kritikai kiadásában is ő tette közzé - az eddig tudottakat nagyban gazdagítja."
 |
| Arany János Kapcsos könyve |
"Arany János nevezetes Kapcsos könyvéről a versolvasó általában azt tudja, hogy abba írta be a költő a Margitsziget tölgyei alatt szabadon, csendes magányában az "Őszikék" költeményciklusát, 1877 nyarán-kora őszén, amikor végre letehette a Magyar Tudományos Akadémia terhes főtitkári tisztét. Ez az új kiadás is az "Őszikék" születésének századik évfordulójának köszönheti létrejöttét. A Kapcsos könyv első hasonmás kiadása 1962-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Sőtér István gyengéd eleganciával megírt kísérő tanulmánya is főképpen az "Őszikék"-kel foglalkozott akkor; elsőrendűen azt hangsúlyozta, hogy az "erő és gyengédség ez öregkori remekléseiben" Arany változatlanul nagy költő, hogy ez utolsó virágkor versei "mintegy újrateremtik az ihletnek azt a gazdag állapotát, mely 1850 és 53 között Arany első nagy lírai termését létrehozta", és hogy "Arany úttörő költeményei sok tekintetben a Nyugat-korszak város-lírájának előzményeit is képezik". Sáfrán Györgyi a kötetben található versekről foglalta össze a nagyközönség számára a legfontosabb tudnivalókat."
 |
| Márkus István: Nagykőrös |
"Az író - önmagáról: "1920-ban születtem, Budán, polgári középosztályi környezetben nőttem fel, papi gimnáziumban érettségiztem. Hogyan lesz az ember, ilyen viszonyok közt, falut-tanyát járó társadalomkutató? Úgy esett, hogy éppen a paptanárom - parasztok fia, népzenetudós - adta kezembe a Puszták népé-t; pedig az akkor távolról sem volt kötelező iskolai olvasmány. De én ebből s azután néhány hasonló tárgyú könyvből - a »falukutatók« írásaiból - megtudtam: képzelt világban éltem, mit sem sejtve a magyar valóságról, ha közelébe merészkedik az ember, igenis megismerhető. Az alföldi tanyás mezővárosok világába már Erdei Ferenc vezetett el az 1940-es évek elején, egyetemista koromban. Nagykőrösről, a kőrösi tanyák keletkezéséről írtam első könyvemet - néprajzi disszertációimat - 1942-ben. Azután már mindig inkább szociográfus igyekeztem lenni; az is voltam, amikor csak lehetett. »Falukutató« is, szoros értelemben, néhány évig, 1945 és 1948 között, majd 1954-55-ben és az 1960-as évek közepén ismét. Akkoriban írt falusi tanulmányaim javát adtam közre utóbb két kötetben. (Mit láttam falun? és Kifelé a feudalizmusból.)
Nagykőrösre az 1970-es évek elején jutottam el újra. Azóta a főképp a tanyás mezőváros mai átalakulásának, a paraszt-életforma mezővárosi utóéletének és fokozatos felszámolódásának dolgaival foglalkozom. Vallom, hogy a szociográfiára - a közvetlen megfigyelés, az egyszerű leírás és elsődleges gondolati elrendezés mesterségére - szükség van, és szükség lesz. De tudom, nem utolsósorban nagykőrösi tapasztalataimból: a szociográfus dolga egyre nehezebb."
Szerencsés előtörténete van annak a mélyreható társadalomkutató munkának, melyet Márkus István 1973-ban folytatott tizenöt főnyi csoportjával Nagykőrösön és a várost övező mezőgazdasági területen. Az 1940-es évek elején ugyanis Erdei Ferenc és Majláth Jolán társaságában már egyszer bejárta ezt a tájat, s alapos levéltári kutatásokat végezvén, a környék történelmi múltját is jól megismerhette.
Kedvező kiindulás: az összevetés lehetőségét magától kínálja. Márkus föl is vállalja a kecsegtető, de egyben próbáltató feladatot. Kötete két nagy részre oszlik. Emlékek 1941-ből címen, ifjúkori élményei alapján, a hajdani várost és környező tanyavilágát mutatja be, a maga gazdag rétegezettségében.
A Társadalomkutatás 1973-ban - ez a második rész címe - már a megváltozott Nagykőröst tárja elénk. Milyen arányúak a változások, és milyen irányba vezetnek? Az egész paraszti világot megrázó nagy társadalmi robbanás hogyan érte és alakította át ezt az egymáson alapuló rétegeződést, mi ennek az országos vetülete? - személyes közlések, portrék, elemző fejtegetések mutatják meg s értelmezik azt a drámaian felgyorsult folyamatot, ahogy a tegnap tanyai parasztsága - a történelem fordulataitól késztetve, kényszerítve - fölszámolja önnön sorsát, hogy tágabb lehetőségek után nézzen.
A kötet harmadik része rövid, elemző összefoglalás.
Márkus István mindig is sajátos színt képviselt a hazai szociográfusok mezőnyében: nála írói látásmód, határozott szépírói tehetség társul éles elemző készséggel, pontos fogalmi kultúrával. A Nagykőrös is olvasmányos, szuggesztív mű, életes, sodró lendületű."
 |
| Novák László: Arany János Múzeum |
"Nagykőrös az Alföld egyik legszebb, leghangulatosabb, legpatinásabb városa a Duna-Tisza köze homokján. "A nagykőrösi piacon állok... gyönyörű ez a mintaváros: az Alföld tipikus faluvárosa" - írja elismerően Móricz Zsigmond, összegezve benyomásait az 1933. évi látogatása során. S valóban, az évszázados múltra visszatekintő Nagykőrös, amely felvirágzását a sivár homokföld termékennyé varázslásával, a mezőgazdasági termeléssel, s az ahhoz szorosan kapcsolódó kézműiparral, kereskedelemmel érte el, szívet-lelket melengető látványban részesíti az ide érkező idegent. A mezővárosi életmód, a rangos középületek, templomok, s a módos cívis társadalom, kisnemesek kúriái, lakóházai, úgyszintén a peremibb részeken a szegényebb rétegek nádtetős, falusias jellegű lakóházai, együtt olyan képet alkotnak, amely az embert bűvkörébe keríti, s vonzóvá teszi számára a várost, annak reprezentáns értékeit. Nagykőrös gazdag műemlékekben, műemlékjellegű épületekben. Ezek sorában az egyik legértékesebb objektum a Ceglédi és Abonyi út elágazásában meghúzódó kőrisfás ősparkban méltóságosan terpeszkedő egykori huszár kaszárnya maradványa, amely ma az Arany János Múzeumnak ad otthont."
..
..
