Református templom
A városháza szomszédságában van a vasrácscsal övezett kert közepén álló ref. templom, előtte Kossuth Lajos szobrával, mely Tóth István debreczeni szobrász alkotása. A templom építési ideje ismeretlen, de a mint az egyes maradványok csúcsíves építési stílusából következtetni lehet, még jóval a mohácsi vész előtti időkből származik. Előbb a katholikusoké volt, majd a reformáczió elterjedése után a kálvinista hívek birtokába került. A templomot több ízben bővítették és tornyát átalakították; így legutóbb 1906-ban, a mely alkalommal a torony régi szép góth jellegét egészen elvesztette. A karcsún magasba emelkedő torony fönt zárt folyosóval van ellátva s mivel ez a város legmagasabb pontja, itt van a tűzőrség is. A ref. egyház két rendes és két segédlelkészt tart. forrás
 |
| 1902. |
Templomtornyunk 100 éves!
Az 5-re, 6-ra, 7-re végződő évek nekünk, nagykőrösi reformátusoknak mindig kedves évfordulókat tartogatnak. A 460 éves gyülekezet 450 éves iskoláját, 150 éves orgonáját, 130 éves templomi belső elrendezését, bútorzatát és 100 éves templomtornyát ünnepli. Sudár templomtornyunk árulkodik egyrészről az ősök hitéről és odaszánásáról, másrészről a nagykőrösi ember otthonérzésének és összetartozásának feltételen jele, kifejeződése. Bármelyik irányból érkezünk is a városba, legelőször a református templom tornyát pillanthatjuk meg, amely egészen az utóbbi évekig a Magyar Televízió hivatalos Himnuszának képanyagában is helyet kapott. Talán kevesen tudják azonban, hogy a jelenlegi toronyszerkezet és látvány valójában „csak” 100 esztendős.
A jelentős 18-19. századi átépítések tulajdonképpen nem érintették a középkori (16. század) alapra és falrészletre (főbejárat) épített tornyot, amely 1758-ban kapta a másfél évszázadig meglévő „új” toronysisakját.
Miért is kellett 1906-1907-ben átépíteni és megmagasítani a templomtornyot?
1887. július 10-én a városi tanács azt kéri, hogy az egyház járuljon hozzá a tűzjelző szolgálat templomtoronyba történő áthelyezéséhez. A városi tűzjelző szolgálat először az 1670-ben épített, majd 1752-ben átépített korábbi strázsatoronyban őrködött, majd 1811-ben a városháza őrtornyába helyzeték át, ugyanis az egyre magasabb, monumentálisabb városi épületek miatt szolgálatukat nem tudták kellő biztonsággal teljesíteni.
A református templom tornyát azonban át kell alakítani, hogy az új feladatnak eleget lehessen tenni. A toronysisak visszavésésével a párkányra vasrácsból körbe mellvédet készítettek, valamint a toronyfalhoz vasgerendákkal erősített őrszobát alakítottak ki, ahonnan a kerengőre lépcsőn lehetett feljutni. Az átalakítás 1890-re készült el. Ezt az állapotot a fennmaradt városi képeslapokon, valamint az eredeti tervrajzon lehet nyomon követni, amit a Levéltárban őriznek a mai napig.
A torony árbocfája azonban időközben elhajlott, a sisak megrongálódott, így az egyházközség fiatal, újonnan megválasztott, kőrösi származású lelkészében, Patonay Dezsőben és Dr. Kökény Dezső főgondnokban a torony újjáépítésének gondolata ébredt fel. A presbitérium mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a korábbi hagyma alakú toronysisak formáját az új torony tartsa meg. Az ötletek, tervek megfogalmazása után tervpályázatot írtak ki, majd a Nagykőrösi Hírlap 1906. január 7-i számában közlik, hogy a pályázatot visszavonják, erről az addigi hetven érdeklődő szakembert értesítik. A második felhívásra az újonnan megfogalmazott elvek alapján 31 pályamű érkezett, ezeket a húsvéti szünidőben a tanítóképezde dísztermében állították ki. Közben 1906. április 7-i keltezéssel az egyházközség elnöksége értesíti a városi tanácsot, hogy „a pályázatok elbirálásánál a stylszerűségen kívül legelső sorban azon szempontok fognak figyelembe vétetni, - hogy a kiépítendő torony a tüzörségi szolgálat végzésére alkalmas legyen”, ezért kérik, hogy – a fennálló érdekre tekintettel – a város a bírálóbizottságba tagokat küldjön. A városi delegáltak névsorát ismerjük: Jeney Ernő városi mérnök, Szentpétery Károly, Sánta Béla, Szalay Lajos, Biczó Kálmán tanácsnokok, valamint Tóth Lajos tűzoltósági főparancsnok.
A toronyépítésről az akkor már virágzó helyi újságírás részletesen tájékoztatta a polgárokat, nem csupán a közérdek, hanem az építkezés egyedisége, különlegessége, nagysága is fokozta a fiatal XX. század nagykőrösi lakosainak érdeklődését – hiszen toronyépítésre nem minden generáció életében kerül sor! Jelen írásunkban az eseményeket a Levéltár vonatkozó gazdag háttéranyagának feldolgozásával mutatjuk be.
A bizottság 1906. április 18-án bírálta el bizottság a beérkezett pályaműveket, a 18. számú, Foerk Ernő és Sándy Gyula által készített „Kakas” jeligéjű terv kapta az 500 koronával jutalmazott első helyezést. Az egyháztanács a döntésről április 24-én értesítette a városi képviselőtestületet. „Mind művészi becsénél, mind gyakorlati kivihetésénél fogva a Foerk és Sándy budapesti építész tanárok által készített pályaterv nyerte meg a biráló bizottság tetszését s a szükséges módosítások megtételével fogadtatott el egyháztanácsunk által – Úgy a pályázat kiirásánál, mint a pályatervek birálatánál sohasem tévesztettük szemünk elöl azon körülményt, hogy e toronyban az egész városra kiterjedő tűz örség a lehető legsikeresebben megvalósítható legyen. Nemcsak a körüljáró szolgál kizárólag erre a czélra, de hogy a tornyunk körül levő s jövőben építendö emeletes házak a tűzörségi szolgálatot ne akadályozzák, magának a toronyfalnak is 4 méterrel leendő magasítása elhatároztatott.” Egyúttal nyomatékosan felhívják a városi elöljárók figyelmét, hogy az egyház az újjáépítéssel a város hasznát szolgálja, ezért 15 ezer korona hozzájárulást kérnek. A városi tanács május 9-i ülésén kifejezi egyetértését a megfogalmazott igénnyel és céllal, a városi képviselőtestület elé terjeszti a kérelmet, hogy az 10 ezer koronával támogassa az építkezést. A képviselőtestület 1906. június 23-án „a kérelmezett 15.000 koronát, mint méltányos és megfelelő összeget, névszerinti szavazással megadni egyhangúlag elhatározza és felhivja a városi tanácsot, - hogy annak fedezete iránt a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlés elé javaslatot terjesszen be”. Póka Károly polgármester a városi főjegyzővel együtt július 11-i levelében tájékoztatja a képviselőtestületet, hogy a megszavazott összeg „a fogyasztási adó bevételi többletéből” fedezhető, ezt augusztus 8-i ülésén a testület elfogadja, és jóváhagyás végett a vármegyei törvényhatóság elé terjeszti. 1907. január 10-én az alispán az esetleges fellebbezésekről kér tájékoztatást, a polgármester január 28-án válaszol, hogy fellebbezés nem érkezett. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Budapesten, 1907. április 8-án (tehát éppen egy esztendővel a pályatervek elbírálása után) tartott közgyűlése a városi határozatokat jóváhagyja. A végzést 1907. április 18-án iktatják a városházán, azt a május 28-i városi közgyűlés a fennálló törvényes rend szerint közszemlére bocsátja, június 7-én pedig nyilvánosan kihirdetik. „Közhirré tétetik, hogy a vármegye törvényhatósága jóváhagyta a képviselötestület azon határozatát, melylyel az ev. ref. templom tornyának ujraépitési költségeire 15000 kor. hozzájárulási összeget szavazott meg. Mivel a vonatkozó iratoknak a v. levéltárnoki hivatalon közszemlén tartása mellett a város lakossága azzal értesittetik, hogy ezen törvényhatósági véghatározat ellen a hirdetést követö 15 napon lehet élni, mely a belügyminiszterhez czimezve, a képviselötestületnél irásban adandó be.” 1907. július 3-án értesítik az egyháztanácsot, hogy jogerőre emelkedett a határozat, július 10-én pedig az egyházközség nyilatkozik arról, hogy a megítélt támogatást egy összegben kérik megküldeni. Ennek az igen bürokratikus és bonyolult eljárásnak a végét a 15 ezer korona 1907. július 24-i kiutalványozása jelentette. Az építkezés költségének jelentős részét az egyházközség maga teremtette elő.
A Sándy Gyula és Foerk Ernő által készített eredeti terveket módosítani kellett, de az eredeti elképzelés rajzai is fennmaradtak a Magyar Építészeti Múzeum irattárában. A városi közvélemény váradalmát, kíváncsiságát fejezték és elégítették ki az építkezés tényleges megkezdése előtt az új templomtorony fantáziarajzával ellátott képeslapok.
Sinka Ferenc esztergomi építőmester 1907 áprilisában hozzáfogott az átépítés előkészítéséhez, ezért az istentiszteletek rendjében a harangoztatás miatt lényeges változások következtek be. A régi torony elbontásának részeként levették a kakast és a csillagot, ezeket a kíváncsi nézőközönség nagy örömére az „ógimnázium” (ma: általános iskola) udvarán „állították ki”, ahol valóságos méretükkel is szembesültek a kőrösiek. Sinka mester kérelemmel fordul a polgármesterhez 1907. május 15-én: „A nagykörösi ev. ref. egyház torony építéséhez, szükségem volna, a torony faszerkezeti lekötésére, egy olyan térségre; melyen az egész szerkezet, természetes nagyságban lezsinórozható lenne, erre legalkalmasabb volna, az Ottinger Ede nyomda épülete előtt álló kúttól, a piacz tér felé nyúló üres hely, ahol kocsik nem közlekednek, és csak a heti piaczok alkalmával, néhány rosdás vasárus rakodók” szoktak ott lenni, más alkalmas helyet nem tud, „hacsak az általam bérelt Szabóféle ház kapuja előtt, a mázsa házig végig húzodó útczában nem”; de az első javaslatot mégis jobbnak tartja. Póka polgármester május 22-én keltezett válaszában a két javaslat egyikét sem tartja megvalósíthatónak, „nem követeli semmiféle közérdek, hogy a torony szerkezet a város belterületén állittanék össze”, de rámutat egyúttal, hogy „rendelkezésére áll folyamodónak a főgymn. udvara, melyet az illetékes egyházi hatóság a nyári szünidö tartamára bizonyosan készséggel bocsájt rendelkezésére”. Május 25-én már Patonay Dezső indítványozza a városi tanácsnál, „hogy az uj torony fa szerkezetének kidolgozása, u[gy] m[int] lekötése czéljaira a város istállója megetti útczát átengedni méltóztassék”. A kérelmet az indokolja, „hogy a torony közelében az az egyetlen útcza, melyet e czélra akadálytalanul lehet felhasználni s mert ev. ref. egyházunk nem rendelkezik ily czélra alkalmas területtel, miután a gymn[ázium] udvara a szintén most kezdődő egyéb építkezés folytán el van foglalva”. Június 1-jén ezt is elutasítják, a piaci forgalom miatt nem lehet egyetlen utcát sem lezárni, „a szóban forgó munkálatok legczélszerübben a fögymn[ázium] udvarán végezhetök, ahol is alig folyhatnak oly átalakitások, melyek azt akadályoznák, de meg bizonyára kevesebb akadályba ütközik ennek az átengedése, mint egy utczának huzamosabb időre a forgalomtól való elvonása”.
A régi toronytest megmagasításáról, újravakolásáról, valamint a régi minta alapján új toronysisak készítéséről van szó. A bokrétaünnepet 1907 július közepén megtartják, a munkálatok szépen haladnak előre. A régi szokás szerint az új torony gombjába érclemezt készíttetnek az akkori városi és egyházi vezetők, a presbitérium, a tanárok, tanítók nevének feltüntetésével, de visszahelyezték az 1758-as réztáblát is. 1907 novemberében a hírlapi tudósítás szerint az építkezés immár végéhez közeledik. Hivatalos átadási ünnepségről, „felszentelésről” jelenleg nem állnak rendelkezésre bővebb információk.
(Pap Ferenc)
(Jelen összefoglalás bővebb változata megjelent a Nagykőrösi Kalendárium 2007. évi száma 55-58. oldalán.)
.
 |
1908.
*** |
***
 |
| 1909. |
***
 |
| 1913. |
***
 |
| 1918. |
***
 |
| 1926. |
***
 |
1943.
*** |
 |
| 1958. |
***
 |
1978.
*** |
 |
1984.
*** |
A nagykőrösi református templom története
Nagykőrös történelmileg kialakult központjában, a város „szívében” helyezkedik el a mezőváros jelképévé vált református templom. Története szervesen egybeforrt a városéval, azzal együtt növekedett, változott és újult meg. Mai formája az 1907-es felújítás során alakult ki, amikor építészetileg igen színvonalasan új toronysisak készült és vele harmonikus egységben megújult a nyugati homlokzat is.
Templomunk több évszázados története valószínűleg már a XII. században elkezdődött, de a feltehetően román stílusú, kora gótikus kis templomot elbontották, amikor a mai templom középső hajóját képező egyhajós, gótikus templom megépült a XIV-XV. században. Későbbi kutatások tanúsága szerint ez az egyhajós templom a mai toronytest mögötti részen épült, a hossztengely mintegy kétharmad részéig. A toronytest a támpillérekkel, valamint a középső hajó tovább építése a nyolcszög 3 oldalával záródó szentéllyel 1516 körül időre tehető.
A reformáció elterjedésével, ami Nagykőrösön viszonylag korán, már az 1529-es évektől elkezdődött és igen gyorsan teret hódított, a hagyományok szerint az eredetileg katolikus templomot az ”új hit követői” együtt használták a katolikusokkal. A város lakosságának és a hívők számának növekedése tette szükségessé a templom bővítését, melyet 1560-ban az egyhajós templom északi oldalának kétharmad részéig épített gótikus, támpilléres oldalhajóval oldottak meg. Az új templomrészt külön bejárattal használtak a reformátusok. Az északi hajó bővítése az eredeti egyhajós templom teljes hosszában 1696-ban készült ugyancsak gótikus stílusban, támpillérekkel. Egykori feljegyzések szerint ekkor kapcsolták össze a két templomrészt boltívekkel. A kéthajós templomra 1758-ban új toronysisakot építettek fából és zsindely fedéssel, melyet érdekes módon vörös színűre festettek. A korábbi toronyról hiteles feljegyzés nem maradt. Az új, 22 méter magas, nyolc szögű hagymakupolás, 11 méter „sugártornyú” toronysisak volt a templomon 1907-ig, így a korabeli fényképeken látható jó arányú megformálása, melyet igen szerencsés módon az 1907-es átépítés során figyelembe is vettek.
Időközben a két felekezet közötti nézeteltérések oda vezettek, hogy a templom kizárólag a reformátusok használatába került. A város és a református hívek számának növekedését jelzi, hogy a templomot tovább kellett bővíteni. Így épült meg a harmadik, a déli hajó 1748-88 között, de már támpillérek nélkül. A háromhajóssá vált templom az eredeti magasság , és a zavaróan magas tetőtér miatt aránytalanná vált, a megromlott födém és tetőszerkezet is sürgette a felújítást, melynek egy része 1845-re készült el.
1853-ban határozták el az orgona építését, melynek kapcsán napirendre került a templombelső 9 és1/2 lábbal való megmagasítása. A felújítási munkák során készültek el többek között a ma is látható boltívek, a déli homlokzat nagy ablakai feletti félköríves záródású ablakok és 1855-ben a nyugati oldalon a karzat az orgonával.
Templomunk (jobbra) ábrázolása festményen a 19. század fordulóján a strázsatoronnyal (középen) és a római katolikus templommal (balra).
A sok átalakítás nem ment zökkenőmentesen, így érdekes módon 1863-tól felvetődött egy új templom építésének szükségessége, melyet hála Istennek pénz hiányában elvetettek, és így kerülhetett sor 1876-ban a templombelső jelentős felújítására, mely hatással volt a templom külső megjelenésére is. Ekkor készült el dekoratív vasoszlopokon a templom három oldalához simuló karzat, áthelyezték az orgonát a nyugati oldalról az északi karzatra, az 1750-es évekből származó szószék és hangvető, valamint az úrasztal a templom közepéről a jelenlegi helyére került. A templom tölgyfa padjai, bejárati ajtói is ekkor készültek. A templom külső megjelenésében is jelentős változás történt, megépültek a toronytest melletti csigalépcsős toronyfeljárók és a karzatra vezető lépcsőfeljárók. Az igen jelentős templomfelújítás hálaadó istentiszteletét 1877. november 11-én tartották Filó Lajos nagytiszteletű úr közreműködésével. Az 1811-től 1890-ig a városháza tornyában működő tűzjelző szolgálatot 1890-től a református templomba helyezték át. Erre a célra a toronysisak alját visszavágva egy körerkélyt létesítettek, a toronyőr szobáját a toronytestben alakítottál ki. Az 1758-ban épült toronysisak az 1900-as évek elejére állagában megrongálódott, árbocfája meghajlott, fából készült szerkezete korhadni kezdett, zsindelyezése beázott. A Nagykőrösi Református Egyházközség igen nagy feladat előtt állt, új toronysisakot kellett készíttetni. Jó előrelátással pályázatot írtak ki. Az első pályázat a kiírás megkötöttségei miatt eredménytelen lett, míg a második pályázatra 31 pályamű érkezett. A győztes pályamű szerzői Foerk Ernő és Sándy Gyula neves budapesti építészek voltak. Az építészetileg igen színvonalas terveiket kisebb módosításokkal valósították meg. Külön érdemük, hogy a toronytestet 9 méterrel megnövelték, így arányaiban jobban illeszkedi a háromhajós templomtesthez. A toronysisak körárkádos és körerkélyes megoldása jól harmonizál az előző toronysisak domináns hagymakupolája által ihletett kialakításhoz. A támpillérekre helyezett fiatornyok és a nyugati homlokzat igényes átalakítása egységessé tette az évszázadok során kialakult templom főhomlokzatát.
A nagyszabású felújítások, bővítések és átépítések után a későbbiekben sem maradtak feladat nélkül a templomukat szerető nagykőrösiek. 1930-ban bevezették a templomba a villanyvilágítást, 1933-ban a híres pécsi orgonaépítő, Angster József jelentősen felújította és átalakította az orgonát.
1957-ben kerül sor ismét egy nagyszabású felújításra. Műemlékvédelmi szempontok figyelembe vételével a toronytest és a támpillérek szegélyköveit nem vakolták be, az északi oldal gótikus falazata és felületképzése is szürke maradt az akkori műemlékvédelmi igényeknek megfelelően. A templom fűtését az 1960-as években olajkazános, légbefúvásos rendszerrel próbálták megoldani, melynek nyomai sajnos még ma is látszanak. A későbbiekben a ma is működő elektromos padfűtés készült.
1993-ban ismét napirendre került az orgona felújítása, melynek kapcsán felmerült az eredeti helyére való visszahelyezése. A komoly szakmai érvek meggyőzőek voltak, így a mesterien felújított orgona 1997 óta eredeti helyén tölti be a szívet, lelket felemelő szerepét.
Az orgona felújításával kapcsolatos munkálatok során derült ki, hogy a templom födémén megjelenő foltok igen veszedelmes hibát jeleznek. A templom észak-nyugati részének csapos gerenda födémét, a falazat felső részét és a fedélszék egyes részeit az ún. könnyező házigomba támadta meg, mely egyaránt képes tönkre tenni a fát, téglát és a követ. Favédelmi szakértő és statikus bevonásával készült tervek alapján nagyon komoly felújítási munka kezdődött, melynek során a templom födémének 15,0x5,2 m-es szakaszát, valamint a függesztett fedélszék jó néhány elemét, köztük az ún. „kontyolást” tartó állószéket is ki kellett cserélni. Az állagmegóvási, felújítási munkákhoz tartozott a hatékony vegyszeres kezelés mellett a padlásfödém törekes agyagtapasztásának teljes cseréje, az új cserepezés, és az esővíz-levezető csatornák, valamint a tetőszellőzők vörösrézlemezből való elkészítése. Az 1907-ben készült toronysisak felújítása is aktuálissá vált, ami igen szakszerű tervezői művezetés mellett két ütemben készült el 1997 és 2000 között. 1993-ban le kellett bontani az életveszélyessé váló tufából készült fiatornyokat, és el kellett távolítani a toronysisak körárkádja alatt lévő kődíszek meglazult részeit.
Az új évezred küszöbén nyilvánvalóvá vált, hogy a templom külső, belső felújítása elkerülhetetlen. 2005-ben elkészült a templom teljes körű felújításának engedélyezési terve az 1907-es állapot maximális figyelembe vételével. A tervkészítés során jelentős falkutatásokat kellett végezni, ami tovább rontotta különösen a templombelső állapotát. Első ütemként a homlokzat felújítási munkák kivitelezésére nyílt lehetőség Nagykőrös Város Önkormányzatának „Nagykőrös városközpontjának funkcióbővítő rehabilitációja” című támogatást nyert pályázatának keretein belül. A kivitelezési munkák mintegy 136 millió Ft bruttó összege, ebből a 30 millió Ft önrész előteremtése kezdetben lehetetlennek tűnt, de bebizonyosodott most is, mint annyiszor az egyéni és a közösségi életünkben, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Helybéli adományozók, valamint az Egyházkerület és az Egyházmegye hathatós támogatásával Isten dicsőségére és a templomukat szerető nagykőrösiek örömére elkészülhetett a tervezett felújítás.
Isten kegyelmes szeretete segítsen bennünket, a templombelső felújítási munkáinak folytatására, és ami még ennél is fontosabb, hogy a megújult templom megteljen megújult életű gyülekezettel mindannyiunk hasznára és az Ő dicsőítésére.
Nagykőrös, 2011. október
Kladács Györgyi ny. főépítész
presbiter
forrás
