NAGYKŐRÖS ANNO: POSTAPALOTA

Postapalota

A postapalota a város díszes, kétemeletes bérháza, a sarkán kupolával s jelenleg itt van elhelyezve a posta-, távíró- és távbeszélő-hivatal. Nagykőrösön 1788-ban állítottak föl postahivatalt, melynek javadalmazásához a város annak idején 100 m hold, az ú. n. postaföld átengedésével járult. Az első postamester Sántha Antal volt, a ki a postát 1793-ban Kovásznai Kovács Mózesnek adta el. Később Szobonya István lett a postajog tulajdonosa, majd ennek halála után özvegye: Inárcsi Farkas Sára s midőn férjhez ment, férje: Gubody János (1822). E család birtokában maradt egészen az államosításig, a mikor (1884) a postaföld is megfelelő kárpótlással visszakerült a város tulajdonába. A távírót 1872 április 21-én állították föl s 1888 január 3-án egyesítették a postával; a távbeszélő 1905 augusztus 28-án nyílt meg. Jelenleg a postafőnökön kívül 10 hivatalnok és 12 kézbesítő és szolga működik itt. A hivatal kézbesítési kerületébe 53 puszta és major tartozik. Van 11 levélszekrény és ugyanannyi értékczikk árúsító. A telefonállomások száma még alig haladja meg az 50-et. A forgalom az elmúlt évben a következő volt: levélpostai küldemény érkezett 585.520, elment 256.408, ajánlott levél érkezett 19.210, elment 16.390; csomag- és pénzküldemény érkezett 29.734, elment 16.894; távírat érkezett 12.795, elment 10.673; távbeszélgetés a távolsági forgalomban 1667, helyi forgalomban 41.652; utalvány érkezett 20.021 db 2,366.000 K és elment 25.078 db 1,275.000 K értékben; postatakarék- és csekkforgalom: befizetés 14.621 db 2,136.000 K és visszafizetés 1549 db 342.000 K értékben; a posta évi összes bevétele 65.460 K. forrás

1905.

***

1905.

A Postapalota mellett, balról a Központi szálló utcai frontja látható. A szomszédságában álló épület emeletén a Nagykőrösi Népbank székelt, földszintjén pedig különböző üzletek működtek, például Pézi (Pély?) Ferenc boltja. ... 1914-ben Veisz Jenő vezette az akkor 12 szobás, étteremmel és kávéházzal rendelkező hotelt. A második világháborút követő államosítás után, az 1950-es évek első felében, a Földműves Szövetkezet szállójaként üzemelt. Napjainkban is szállodaként működik, változatlan névvel (2017). A szálló előtt álló kioszk, még nem látható a képeslapon. forrás

***

1910. Grósz Gáspár üzlete

***

1913.

***

1919.

***

1925.

***

1925?

A Postapalota Nagykőrös első bérháza. 1904-1905 között épült Jeney Ernő városi főépítész tervei és Szegő Árpád budapesti vállalkozó kivitelezése alapján. A Postapalota bérház és posta-takarékpénztár együtteseként épült meg városunk piacterén a mai főtéren. A munkákból két helyi mester részesült. Molnár Dániel kályhás és Gál Ambrus kárpitos. Az épület alápincézett, kétemeletes, az építési kornak megfelelő szerkezetből áll. 1904. június 12-én kötött szerződést a várossal Szegő Árpád építési vállalkozó. 1905. júliusában az épület átadása megtörtént. 1911-ben városunkat is érintő földrengésben az épületen apróbb károk keletkeztek. 1951. augusztus 4-én délelőtt 10 és 11 óra között a tetőszerkezet leégett, a lángok martalékává vált. Az oltásban részt vettek a ceglédi, kecskeméti, pesti tűzoltók is de nem tudták megmenteni a tetőt és a kupolát. (Erről az eseményről a mellékletben olvashatunk Dr. Balanyi Béla naplójából.) Sajnos a tűz keletkezésének oka nem derült ki pontosan. 1953-ban kapott új tetőszerkezetet és modernizálták az épületet. Évtizedekig nem volt lehetőség a régi kupola visszaállítására. 1976-ban belső felújítás történt. Fürdőszobákat alakítottak ki, felújították a vízvezetékrendszert, bevezették a vezetékes gázt, megszüntették az olajtüzelést. 2009. óta újra gyönyörködhetünk városunk egyik legszebb épületében. Kívül-belül felújításra került és a kupola újra dísze városunknak. Az évtizedek során több intézmény, üzlet működött falai között, iskolai kollégium, üzletek, Kopa László Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap című újságjának szerkesztősége. (A mellékletben különböző üzletek korabeli hirdetéseit is olvashatjuk.)

A levéltárban több mint 40 db korabeli tervrajz és 3 doboz irat maradt meg a Postapalota építésével kapcsolatban. Szerződések, költségvetések, stb.

Levéltári forrás: MNL-PML XV.7.T.96. Dr. Balanyi Béla naplója 1951., V.276-c III.300.1903., XXXII.4. Képeslapok gyűjteménye. forrás

1942. Postapalota/Városi bérház, Várady üzlete, piactér

***

1955.

„Az vagyok, amit gyűjtök” (Boris Groys)

Szórakozás és szenvedély, hobbi és befektetés, nevezhetjük bárhogyan, a gyűjtőszenvedély szinte egyidős az emberiséggel. Egy vérbeli gyűjtő soha nem tud ellenállni a szerzés örömének. Még akkor is így van ez, ha már egy gombostűnyi hely sincsen az otthonában. És a családi vagyon sem nőtt, hanem elolvadt közben. Általában gyerekkorban tör ránk a szenvedély, vannak azonban, akiken felnőttként teljesedik ki igazán a mánia. Mondjuk a festmény, a könyv, a papírrégiség, pénzérme vagy a motorkerékpárok gyűjtése. Bármié! Gyűjtőszenvedélyünk tárgyához biztosan kötődik valamilyen emlék, ám elképzelhető, hogy „csupán” az esztétikai értéke, a formája, az eredete, a készítője az, ami-aki vonzóvá teszi számunkra. Vagy befektetésnek szánjuk. A gyűjtés életfogytig tartó „betegség”, de nevezzük inkább nemes kórnak. Az az axióma is igaz, hogy a gyűjtés tulajdonképpen kortalan és nem kell hozzá nagy vagyon. Régebben is voltak számosan, akik pénzük egy részét értékmentés címén tárgyakba fektették. Azután szép lassan megszabadultak tőle, vagy az utódok elkótyavetyélték. Manapság újból trend aukciókra, árverésre járni és a gyűjtők, a befektetők között egyre több a fiatal, harmincas korosztály. A népszerű képkereskedő tinédzserként népies, festett tányérok felkutatásával, eladásával kezdte a szakmát. Egy közismert politikus legendás matchbox kollekciójáról is ismert. Mások családi háttérrel, gyűjteménnyel rendelkeztek és így indultak el, de lehet, hogy teljesen más témakörrel folytatták. Befektetés és szenvedély Aki befektetés céljából vásárol, az sem függetlenítheti magát a személyes indíttatástól. Az észérvek helyét átveheti a birtoklási vágy. Sikeres vállalkozók, jogászok, orvosok, politikusok mellett a gyűjtők többsége „kisember”. Szakács és villamosmérnök, újságíró és nyugdíjas, számtalan foglalkozás képviselője. Persze egy Csontváryra nem mindenki pályázhat. Ám lehet, nem is ez a célja, mert ő csak ex libriseket gyűjt, vagy bélyeges téglákat. Összevásárolt tárgyaink sokasága csak egy halmaz, valódi gyűjteménnyé a rendszerezés teszi. Alapos tájékozódás hiányában könnyen megégethetjük magunkat, azaz, a tanulópénzt meg kell fizetni. Nem lehet mindenfélét teljes intenzitással gyűjteni. Erre előbb-utóbb rájön az ember, és szakosodni kezd, vagy szűkíti a kört egy-két kedvenc témakörére, tárgyakra. Mondjuk, csak a budapesti témájú képeslapokat veszi, magyar impresszionisták festményeire hajt, a lovaglás témakörében gyűjt könyvet, csak a dedikáltakra licitál. Egy panellakás falai között is rejtőzhetnek tízmilliók könyvekben, grafikákban, táncrendekben, plakettekben. Az igazi kollektor egy idő után az adott területnek szakértőjévé is válik, gyűjti és olvassa az ide tartozó irodalmat, mindent tudni szeretne szeretett tárgyairól és előéletükről. A jó szemű gyűjtő messziről kiszagolja az értékes árut. Baráti társaságának egy részét is a gyűjtőtársak köréből választja. A gyűjtő legfontosabb célja, gyűjteményének a folyamatos gyarapítása. Mindig előkerülnek újabb remekművek, vágyott darabok, korábban elérhetetlen tárgyak. Általában elmondható, hogy az árvezett tárgy minősége, külalakja nagyon fontos. Egy szép állapotú bőrkötéses könyv tízszer annyit érhet, mint mezei, papírborítós társa. És egy ritka munka sem biztos, hogy felkelti a gyűjtők érdeklődési kedvét, ha csúnya állapotú. Sokszor egy keret értékesebb, mint a mázolt vászon, ami benne van. És a háború előtti társasjátékról is kiderülhet, szászezret ér, annyira kuriózum. Az internet segítségével ma sokkal könnyebb nem csak vásárolni, de utánanézni a tárgyaknak. Ki sem kell mozdulni a fotelból, mert pár kattintással külföldről is beszerezhetünk bármit. (Csontó Sándor)