STRAND

Kis nagykőrösi fürdőtörténet 

A Kulturális Örökség Napjai alkalmából az Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény, anyagából a Budapesti Víz Világtalálkozóhoz kapcsolódóan,” Vizek Házai – a nagykőrösi fürdő” történetét mutatta be. Mészáros László muzeológus a tárlókban kiállított eredeti dokumentumok, és fényképek segítségével ismertette a Nagykőrösi Strand-fürdő létrejöttének előzményeit, s beszélt a csak az idősebb nemzedékek emlékezetében élő nagykőrösi fürdőkről. A kutatási anyagok szerint az első fürdő, amely kádfürdő volt, az 1830-as években létesítették a később Széchenyi-kertben, a mai Cifrakertben. Tisztasági fürdőként 1920-ig működött. Mellé szállodát és éttermet is építettek. A Szolnoki utca végén Velkei Dezső 1925 táján strandfürdőt nyitott. Kutat fúratott és először egy medencét épített felnőttek számára, majd később a gyerekeknek is kialakított egy kisebbet. Bár távol esett a város központjától, igen népszerű és látogatott volt. A harmincas évek elején a Vladár- féle gőzmalomban, a Széchenyi téren nyílt fürdő. Ma ez a Református Egyház kollégiuma. (A fürdőt 1995 táján feltárták és ma is működik.) Ez a fürdőhely rövid életű volt, hamar csődbe ment. A város lakóinak azonban lankadatlan igénye mutatkozott egy fürdőhelyre. A város, még 1912-ben ártézikutat fúratott és megbízta Jenei Ernő építészt egy fürdő terveinek elkészítésére. A tervek elkészültek, ám az I. Világháború a megvalósulást meghiúsította. Újabb tervek csak Dezső Kázmér polgármestersége idején, 1928-ban születtek. A város a Magas- és Mélyépítő Vállalattal koncessziós szerződést kötött, ám ez a szerződés meghiúsult. Ekkor, a város vezetése létre hozta a Városfejlesztő Részvénytársaságot és 1932- ben, három hónap alatt felépült a strand és hetvenöt évig működött a nap és vízimádók örömére. A megnyitó napján ötszáz fürdőző merült a habokba. Híre gyorsan terjedt. A gyönyörű környezet, a rengeteg fa, a pihenésre mindig alkalmas gyep, majd a 60-as években a kórház mellől ide vezetett gyógyvíz, hatalmas vonzerőt gyakorolt a környékre. Mindig telt ház volt, május 1-től szeptember 30-ig. A megnyitóra jeles személyiségek is ide látogattak. Fénykép őrzi a kor híres színésznőjének – Fedák Sárinak – jelenlétét. De az Ártézi Úszó és Strandfürdő megnyitója lesz az alkalom a Nagykőrösi Úszószövetség megalakulására is. 1932-ben itt rendezik meg a Magyar Úszószövetség XIII. Országos Úszó Kongresszusát és úszóversenyt. A strandon a 60-as, 70-es években szervezett úszásoktatás folyt. Jó idő esetén a tornaórákat is a strandon tartották. Szombat estéken hangulatos vacsorázó hellyé alakult, ahol hajnalig táncolni is lehetett. Vonzotta a fiatalokat és a nem egészen fiatalokat is. Egy HELY volt, egy elízium. Találkahely, pihenőhely, gyógyulásra alkalmas hely, a boldogság szigete. Sajnos, ez a létesítmény ma már sehol sincs. Ami helyette van, sem nem pihenőhely, sem nem találkahely, sem nem a boldogság szigete, sem nem strand. Kőpataki Krisztina az Arany János Kulturális Központ megbízott vezetője köszöntötte vasárnap délután a látogatókat, akiket a finom gyógyteák mellett a Weiner Leó Zeneiskola tanárainak és diákjainak a műsora is színesített. Elsőként Kósa Viola (hegedű), Radics Bernadett (cselló) és Ádám Magdolna zongoratanárnő, Suzuki: allegrettóját adták elő, Nyergesné Radnóti Hajnalka tanárnő betanításában. Majd Olgyai Gábor gitár- és népi hangszerek tanára három tanítványával, citerán magyarszerb- német- orosz- szlovák és román népdalcsokrot adott elő. Ők Kis András, Volt Kristóf és Radics Jakab voltak. El kell mondani, hogy a kultúrház, a könyvtár és a múzeum munkatársai ismét egy kitűnő és magas szintű kulturális rendezvényt hoztak létre, melyhez csak gratulálni tudunk. Kép forrása: www.vargalak. hu/nk Érdemes a fenti linket meglátogatni, itt sok szép régi képeslapot találhatunk Nagykőrösről  - Horváth Ágnes (forrás)

1935.

***

"Nem fér hozzá kétség, hogy régebben a városnak nem volt valami nagy fürdőkultúrája! Kezdettől fogva a természetes mélyedéseket, majd az építkezéshez használatos anyagok – kő, agyag, homok – bányászása után felhagyott „vályoggödröket” egy idő után ellepte a talajvíz, mely a nyári melegben felüdülést jelentett a benne megmártózónak. Ilyen gödör, pedig sokfelé volt található a városban. Belül is, kívül is. A fürdőzésnek ez a meglehetősen elterjedt praktikus, ám primitív módja sokáig virágzott. Mígnem idősebb Velkey Dezső gondolt egy merészet, és a Szolnokra vezető út északi oldalán, a „Kanyar-kocsmával” átellenben, az Alsó-füzesben található lágy, lúgos kémhatású vizekkel telt, felhagyott anyagnyerő helyekből egy nagyobbat formált a múlt század 20-as éveiben. A medencét előbb vörösfenyő pallókkal kibélelte, az alját aprókaviccsal meghintette, a környezetét rendbe tette, kabinokat, büfét nyitott, árnyékszéket épített. Volt homokos játszótér, hinta, a fűzfák hűvösében kuglipálya, stb. A „modernizálás” annyira sikerült, hogy rendszeresen úszóversenyeket is rendeztek, melyeknek főszereplői a két Rétsági fiú – István, és Oszkár – voltak, de itt kezdte a későbbi többszörös magyar bajnok, a matróna korban elhunyt Kovács Boriska (özvegy Fazekas Istvánné) és az olimpikon Szigeti Warga Emőke. Amíg a nagyközönség számára elfogadható külsőt nem nyert, addig „Velkey-gödörként” ismerték, és még ma is sokan emlegetik ebben a formában. Egyre kevesebben. Mi tagadás, Velkey úr sok pénzt fektetett bele, de meg lett az eredménye. Az előzőekben vázolt fejlesztésekre nem máról-holnapra került sor. 1925-ben 50×10 méteresre bővült a korább csak 40×5 méteres „medence”. Öt évvel később kibetonozták az oldalakat, és a gyerekeknek külön készült a 30 méteres, sekélyvizű medence. A folyamatos vízutánpótlást két fúrt kút segítette. (Hol volt akkor még a „vízforgatás”?) Ezeknek a nyjlvánvaló fejlesztéseknek ellenére a Nagykőrösi Híradó 1929. szeptemberi számában arról panaszkodik a tulajdonos, hogy az elmúlt szezonban csak 3600 jegy kelt el, az előző évi 6000-rel szemben. Pedig volt két úszóverseny, egy műugró-, és egy birkózóverseny is. A város nem nagyon érdeklődik! Ezért még mindig Ceglédről és Kecskemétről érkezik a jelentősebb vendégkör. A pontosság megkívánja, hogy megemlítsük, már a XIX. század második felétől működött egy tisztasági, melegvizes „közfürdő” a mai Cifrakert területén. Ezért is hívták akkor ezt a parkosított területet „Széchenyi Fürdőkert”-nek. 1920 nyarán határozott a város „korszerű városi fürdő és strand európai mintára” történő megépítése felöl. 1926-ben tisztázódott a helyszín, ugyanis az akkori Horthy Miklós – ma Ceglédi út – melletti, a város által megvásárolt több mint, másfél holdas területen, 1924-ben két kutat is fúrtak, a Csap-utcában. Az egyikből, 560 méterről, 32 fokos melegvíz tört fel. A másik, 120 méteresből hideg víz folyt. A kettő keveréke megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű vizet biztosított a strandoláshoz. A város júliusi közgyűlésén dr. Kovács Imre ügyvéd, képviselő interpellált az ügyben, és hangsúlyozta, hogy nem halasztható tovább a strandfürdő felépítése. A népszerű Kovács „Pipi” kifakadásának következményeként, megrendelték a terveket. A nyár folyamán szerződést kötöttek az építésre a Magyar Magas és Mélyépítő Rt.-vel: 50×25 méteres verseny-medence, és 1000 személy kiszolgálására alkalmas épületek készülnének. Még el sem kezdődtek a munkák, mikor 1929-ben felbontja a város a szerződést, mert a kivitelező újabb előleget követelt a munkakezdés akadályozása miatt. Ugyanis még mindig nincs engedély! Egy évvel később Tittel Károly műszakitanácsos hasonló hangnemben panaszolja, hogy bár meg van a megyei jóváhagyás, de most meg a „…a belügyminisztérium rágódik az aktákon.” A Híradó ’29. március 10-i számában újra Tittel Károly nyilatkozik. Elmondja, hogy már a belügy a pénzügyminisztériumhoz továbbította az aktákat. Jelenleg „az kotlik rajta.” A nyögve-nyelős előkészítésnek, engedélyeztetésnek az a magyarázata, hogy a város a már folyamatban lévő, nagyrészt állami beruházásokkal összefüggésben – posta, járásbíróság, rendőrség, adóhivatal, csendőrlaktanya – felvett hitelből szeretett volna valamekkora összeget kihasítani a strand céljára. Miután a városvezetés kénytelen-kelletlen tudomásul vette az állami elzárkózást, és vállalták a saját forrást, kapott zöld utat a terv megvalósítása. Nagykőrösi Híradó 1931. május 17-i számából „Nagykőrös-fürdőváros” cím alatt érdemes néhány sort idézni: „Az igaz, hogy az utcákon fűrészelni lehet a levegőben a port, de azért fürdőváros vagyunk. Tessék mutatni itt a környéken olyan várost, ahol két strandfürdő is van. Most építik a Horthy Miklós út új csodáját az ártézi strandfürdőt részvénytársasági alapon… fürdőnk lesz hát, sőt a gőzfürdővel együtt három. Szóval igaz, hogy fürdőváros vagyunk! Mindenki úgy fürödhet, ahogy neki tetszik.” A május 29-i rendkívüli közgyűlésen, nagy vita után határoznak a Nagykőrösi Városfejlesztő Rt. megalakításáról. Ebben a négy helyi pénzintézet, összesen 50 000,– pengő tőkével vesz részt. Ötödikként a város, a terület és a már működő artézi-kutak apportálásával. A 30 évre tervezett részvénytársaság elsődleges célja a strandfürdő felépítése. A tél végére minden pecsét a helyére került. Márciusban kihirdették az építésre kiírt pályázat eredményét. A helybeli vállalkozó, Szarvas György lett a nyertes. A konkretizálódó álomtól, a megvalósulásig eltelt tizenegy évhez képest, valóban felgyorsultak az események. Július elejére elkészültek a munkával! Ez elismerésre méltó teljesítmény! Az ünnepélyes megnyitó, nagy országos sajtóvisszhangtól kisérve történt, 1931. július 19-én. Ezen a város vezetői – Dezső Kázmér polgármester és a tisztikar – mellett, Beretvás Károly felsőházi tag, inárcsi Farkas Ferenc kormányfőtanácsos, a négy helyi bankigazgató – dr. inárcsi Farkas László, Fehér Dezső, dr.Jalsoviczky László, Tiszaváry Dezső – vettek részt. De megjelentek országos tótúm-faktumok is. Az esemény jelentőségét jelezte, hogy az avatóbeszédet dr.Homonnay Tivadar kultuszminiszter mondta; Komjády Béla MUSZ-alelnök, ifj.Horthy Miklós a MUSZ társelnöke, gróf Ráday Gedeon országgyűlési képviselő, dr.Preszly Elemér főispán, és dr. Bárány István olimpiai bajnok, úszó jelenlétében. Az avatási ceremónia után úszóversenyekre került sor, melyen fővárosi és szegedi versenyzők jeleskedtek. A helyiek másnap jutottak szóhoz. Ezen az alábbi eredményeket közölték a helyi lapok: 50 méteres gyermek gyorsúszásban – 1. Grósz Emil; 2. Dezső Pál; 3. Rétsági Oszkár. 50 méteres leány-úszás: 1. Kovács Boriska; 2. Fischer Rózsi. 100 m. ifjúsági fiú mellúszás: 1. Bazsó Lajos; 2. Szabó Gyula; 3. Mogyorósi László. 100 m. gyorsúszás: 1. ifj. Velkey Dezső; 2. Visontay László; 3. Hoffer István. OLD BOY 50 m-es verseny: 1. dr. Csutorás Sándor; 2 dr. Nádas Sándor; 3. dr. Kovács Zsigmond. Az új szezon változatlan aktivitással kezdődött. 1932-ben sikerült a MÁV-val 50%-s kedvezményt biztosíttatni Cegléd–Nagykőrös, Kiskunfélegyháza–Nagykőrös, Kecskemét–Nagykőrös viszonylatban, a nyári mentrendben. A programok is az üzemeltető fantáziáját igazolták. Júliusban Kőrösön tartják az Országos Úszóbajnokságot, ami óriási sikere a városnak, nagy sajtóvisszhanggal. Ez a helyi úszósport fejlődésének is nagy lendületet adott! Ezt nem sokkal megelőzően, június 25-én, és 26-án illusztris vendégei vannak a városnak. Szűkebb baráti körével érkezik Fedák Sári, a kor ünnepelt dívája. Délután búcsúzóul ismét megjelent a strandon, a vendéglátó Dezső Kázmér és felesége, a város néhány vezetője, dr. Csutorásék, Roboz Aladárék, valamint menedzsere és húga, dr. Fedák Ágota társaságában. Nem csak az illusztris társaságról készült csoportkép, hanem arról is, ahogy Fedák Sáriék lubickolnak a medence vizében. Akkor többen kérdezték – ma is lehetne –, miért volt fontos a város vezetőinek, első sorban Dezső Kázmérnak a strand? A válasz egyszerű: eszköz volt arra, hogy szeretett Nagykőrösét közelítse ahhoz, amit akkor Európában városnak tartottak, s amit Ő személyesen sokfelé megtapasztalt. Hasonlóan az akkor már folyamatban lévő „városközpont rekonstrukcióhoz”, melynek keretében épült a „Járásbírósági-palota”, a „Rendőr-palota”, a Posta, Pénzügyőrség, a „város-udvar”, a Tűzoltóság, a Csendőr-laktanya, stb. A későbbiekben nem sok minden történt a stranddal. Egy ideig a „Velkey” is bírta szuflával, hiszen viszonylagos olcsóságával, ingyenes autóbuszjárattal, rendezett környezetével, a vendéglői kiszolgálással eredményesen reklámozta magát. Állta a versenyt! Miután néhány év múltán beütött a gazdasági válság, a megcsappant keresletet első sorban a „Velkey” szenvedte meg. A ’30-as évek közepén megszűnt. A lassú agonizálást a ’40-es évek végétől számíthatjuk. Nem, hogy fejlesztésre, de még felújításra is alig futotta, miután az eredeti két ártézi kút vize lassacskán elapadt, amit a ’60-as évek elején megpróbálták a kórház mellett talált termálvíz bevezetésével pótolni. Ám a ’70-es évek közepére kiderült, hogy ez sem tekinthető végleges és megnyugtató megoldásnak. Az acélcsövek kilyukadtak, majd a kút is elapadt. Az évtized végére új kutat fúrtak a strand területén, mely eredményesnek bizonyult, és ennek ismeretében készült egy újabb melegvizes medence, pancsoló. Ez volt az utolsó fejlesztés. A jelen ismeretes..." forrás

1938.

***

"Ez a nagykőrösi strand. Ez volt a gyerekek főhadiszállása, egyáltalán a nagykőrösi középosztálynak, mert ez artézi víz volt, nem volt olyan hideg. Volt egy nagy gyepes része is, úgyhogy ott játszottunk, éltünk mi, gyerekek." forrás

***

1940.

***

1941.

***

1944-es bélyegzés, de a fotó már egy fentebbi, 1940-es képeslapon is látható

***

***

Nem képeslap, de a strandhoz kapcsolódik: 1930 körüli 2 DB NAPI FÜRDŐJEGY(em) a NAGYKŐRÖSI VÁROSFEJLESZTŐ RT. ARTÉZI ÚSZÓ- ÉS STRANDFÜRDŐJÉBE, A jegyeket valószínűleg (sorszám alapján összehasonlítva a lenti jegyekkel - forrás Darabanth Aukciósház-) a XIII. ORSZ. ÚSZÓVERSENY NAGYKŐRÖS 1932. rendezvényére váltották.

.