NAGYKŐRÖS ANNO: ARANY JÁNOS MÚZEUM - volt Magyar királyi állami méntelep

"Czeglédi-út. A városháza és a járásbíróság, illetőleg róm. kath. templom között nyílik a Kossuth-térből a Czeglédi-út, melyből a város szélén az Abonyi-út ágazik ki. Az elágazásnál 3 kat. hold 1007 -öl területen van a méntelep vörösre festett laktanyája. Ez azelőtt lovassági laktanya volt és 1837–38-ban épült. Elül vannak a tiszti és altiszti lakások, hátul pedig az istállók, mélyekben rendesen átlag 180 mén van. A laktanya a város tulajdona és 7200 K évi bért kap érte." forrás

"Nagykőrös a XVI-XVII. században a törökök fennhatósága alá tartozott, de a különböző súlyos adózások révén mentesült a katonai megszállástól. A törökök kiűzését követően, a Habsburg-birodalom keretében tovább fokozódott a város anyagi megterheltsége. A teherviselés egyik formája volt az átvonuló katonaság eltartása. A hadsereg mozgásakor az útba eső falvakban, mezővárosokban kvártélyozták el a katonákat, akik gyakran hónapokat is eltöltöttek egy helyen. A XVIII. században Nagykőrösön a "kiskaszárnyában", valamint a kvártélyházban helyezték el a tisztek, altisztek többségét, s a lovasságot pedig rendszerint a házakhoz vezényelték. A beszállásolás nemcsak terhet jelentett, de sok kellemetlenséget is előidézett. Ezért Nagykőrös mezővárosa is arra törekedett, hogy egy olyan különálló kaszárnyát építsen, ahol az átmenő katonaság megfelelő szálláshoz juthat és megfelelő ellátásban részesülhet. Ilyen előzmények következményeként számolták fel a belső "kiskaszárnyát" és kvártélyházat (amely a XIX. század elején le is égett), s jelölték ki új helyét a város szélén, a Bokroson, az Abonyba és Ceglédre vezető országutak szétágazásában. A huszárkaszárnya építése 1836-ban kezdődött meg, a 1838-ig tartott. A trapéz alakú telken négy épületet emeltek. Központi részét a déli szárny alkotja, ahová a tiszteket helyezték el. A klasszicista építészet jellegét ez a rész tükrözi legjobban: a földszintes épület homlokzatát ablakok tagolják, két végét pedig rusztikázott falsík teszi változatossá. A bejárat előtti hat dór oszlopos tympanon nyugszik. Az épület belső részén árkádsor látható, bolthajtásos ívekkel. Az abonyi és ceglédi utakkal párhuzamosan épültek fel az oldalsó szárnyépületek. Jellegük hasonló a központihoz, de a belső részükön nincsen meg az árkádsor. Az északi részen hatalmas istálló alkotta a telekhatárt." forrás Novák László, Rappai Zsuzsa: Nagykörös-Arany János Múzeum, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára

Magyar királyi állami méntelep / Huszárlaktanya 1917.

***

Arany János Múzeum

"Nagykőrös az Alföld egyik legszebb, leghangulatosabb, legpatinásabb városa a Duna-Tisza köze homokján. "A nagykőrösi piacon állok... gyönyörű ez a mintaváros: az Alföld tipikus faluvárosa" - írja elismerően Móricz Zsigmond, összegezve benyomásait az 1933. évi látogatása során. S valóban, az évszázados múltra visszatekintő Nagykőrös, amely felvirágzását a sivár homokföld termékennyé varázslásával, a mezőgazdasági termeléssel, s az ahhoz szorosan kapcsolódó kézműiparral, kereskedelemmel érte el, szívet-lelket melengető látványban részesíti az ide érkező idegent. A mezővárosi életmód, a rangos középületek, templomok, s a módos cívis társadalom, kisnemesek kúriái, lakóházai, úgyszintén a peremibb részeken a szegényebb rétegek nádtetős, falusias jellegű lakóházai, együtt olyan képet alkotnak, amely az embert bűvkörébe keríti, s vonzóvá teszi számára a várost, annak reprezentáns értékeit. Nagykőrös gazdag műemlékekben, műemlékjellegű épületekben. Ezek sorában az egyik legértékesebb objektum a Ceglédi és Abonyi út elágazásában meghúzódó kőrisfás ősparkban méltóságosan terpeszkedő egykori huszár kaszárnya maradványa, amely ma az Arany János Múzeumnak ad otthont." forrás Novák László: Arany János Múzeum

Kaszárnyából múzeum

"A nagykőrösi múzeumot 1928-ban Dezső Kázmér, egykori polgármester hozta létre. Ezt megelőzően csupán a gimnázium falai közt 1910-ben megnyitott Arany-szoba várta az érdeklődőket. Az egyik legnagyobb magyar költő itt kiállított tárgyait a gondos utókor gyűjtötte össze, a munkát segítette, hogy az Arany-család számos relikviát és költeményt adományozott Nagykőrös közönségének, mint például a híres pipát, mely azóta is a múzeum egyik legjobban féltett kincse. Az önálló, városi múzeum létrehozásának gondolata 1925-ben merült fel egy várostörténeti kiállítás kapcsán. Ehhez Dezső Kázmér polgármester tette meg az első lépést, saját gyűjteményének felajánlásával. A kezdeményezést a képviselő-testület is elfogadta, így jöhetett létre 1928-ban a múzeum. A csupán „eszmei” múzeumalapításnak azonban komoly kihívásokkal kellett szembenéznie, ugyanis sem épület, sem szakember nem állott rendelkezésre. Ideiglenesen a gyűjtemény előbb a polgármesteri hivatalban, majd a városi kultúrházban kapott otthont, ahol gondos kezek révén egyre gyarapodott gyűjtés, felajánlás és árveréseken való vásárlás révén. A két világháború között virágzó szellemi élet hívta életre 1925-ben az Arany János Társaságot, majd 1931-ben a Nagykőrösi Múzeum Kört. Ennek a prosperáló időszaknak a második világháború vetett véget. A gyűjtemény egy része a tűz martalékává vált. Az újrarendezés és a gyűjtemény mai helyére való költöztetése Balanyi Béla nevéhez fűződik. 1951-ben – az egykori, 1836 és 1838 között klasszicista stílusban épült huszár kaszárnya főépületében – megalakult az Arany János Múzeum. A második világégést követően a kaszárnya épületegyüttesét megcsonkították, lebontották a legénységi szárnyépületet, valamint a lóistállót. Ugyanekkor elkezdték a főépület nyugati szárnyvégének bontását is, mely folyamatot szerencsére hamarosan felfüggesztették. Az egykori laktanyaépület múzeumi megnyitása mellett 1957-ben a gimnáziumban Arany János Emlékmúzeumot hoztak létre, mely a költő munkássága előtt tisztelgett. Vezetője a kiváló Arany-kutató, Törös László volt. Az Arany János Múzeum 1962-ben a megyei tanács fenntartásába került. A városban lévő két múzeumot 1974-ben egyesítették, így a gimnázium emlékanyagát átköltöztették az egykori kaszárnyaépületbe. Ezt követően a két gyűjtemény anyagából rendezték meg a „Hej, Nagykőrös híres város” című állandó kiállítást, mely 1978-tól 2017-ig várta az érdeklődő látogatókat. Az intézmény fennállása óta gyűjti Nagykőrös város és térsége helytörténeti, néprajzi, régészeti emlékeit, emellett az országban egyedülálló Arany János-gyűjteménnyel büszkélkedhet. A gyűjtemény elhelyezésére szolgáló műemlék épületet az 1950-es évektől kezdve többször is felújították, korszerűsítették, 1993–1994-ben a főépületnek a világháború után elbontott nyugati épületszárnyát visszaépítették. 1996-ban szobrokkal gazdagodott a múzeum előtti park, ekkor avatták fel Arany Jánosnak és tanártársainak, a Nagy Tanári Karnak a szobrát és a honfoglaló Bor-Kalán emlékművet. 2018-ban, a városi fennállás 650. évében a múzeum teljes átalakuláson ment keresztül, a kor követelményeinek megfelelő modern épületben megújult, interaktív állandó kiállítással várja az ide érkező látogatókat „...ide vágynám vissza.” címmel. A Magyar Kormány 1 milliárd forintos támogatásának köszönhető az épület teljes belső és külső felújítása, valamint környezetrehabilitációja. 2013 óta a múzeum fenntartója Nagykőrös Város Önkormányzata, az intézmény a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ tagintézményeként működik Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény néven." forrás

"Arany János és családjának legnagyobb hagyatékát őrzi a hajdani kaszárnyából lett múzeum.

Az 1848-49-es szabadságharc után Nagykőrös nyújtott menedéket, otthont és megélhetést Arany Jánosnak és családjának. A költő 1851-től kilenc éven át élt az alföldi mezővárosban, mint a Nagykőrösi Református Gimnázium magyar és latin nyelv, valamint irodalom szakos tanára. Bár már 1950-től újra megjelenhettek versei, Arany Nagykőrösön tökéletesítette a ballada műfaját, és vált a legnagyobb magyar lírai költővé még életében. Nagykőrösi korszakának olyan kiemelkedő alkotásokat, klasszikussá vált balladákat köszönhetünk, mint A walesi bárdok, az Ágnes asszony vagy a Szondi két apródja. A család ugyan 1960-ban elköltözött Pestre, de az itt töltött közel egy évtized emlékét Nagykőrös azóta is hűen ápolja.

Ennek egyik kézzelfogható példája az ország legnagyobb Arany János-gyűjteményével rendelkező múzeum, amely 2017 óta felújított tárlattal, izgalmas, interaktív elemekkel gazdagodva mutatja be nemcsak a költő életét, de Nagykőrös történetét is.

Az „…ide vágynám vissza” című állandó tárlaton Nagykőrös történelme a vezérfonál, amelybe beleszőtték Arany János itt eltöltött idejét is. A város kronológiáját a falakon körbefutó idővonalon olvashatjuk, míg a falakon és a tárlókban a tárgyi emlékeket láthatjuk. A népvándorlást követő időszak és a tatárjárás ezüst és bronz emlékei után a török időszak következik. Ekkor Nagykőrös khász városi rangot kapott, azaz egyfajta regionális központként viszonylagos békében élhettek polgárai. Ekkoriban erősödött meg a reformáció a városban, és kezdődött mezővárosi fénykora. A kiállításon kipróbálhatjuk magunkat a mezőgazdaságban - a virtuális eke és a digitális növénytermesztő garantáltan leköti a látogatók figyelmét. A 19. századhoz érve külön terem mesél a szabadságharcról, Kossuth Lajost a középpontba állítva, hiszen Cegléd után Nagykőrösön is beszédet mondott híres toborzó körútján. Arany Jánoshoz érve számos eredeti relikviát láthatunk, köztük Arany egyik pipáját és meggyfa botját, amelyek szinte mindig nála voltak . A család egyéb tárgyai mellett Arany dolgozószobájának bútorait, az általa olvasott könyveket, vagy éppen egy általa kijavított iskolai dolgozatot is láthatunk. Mindezek mellett ötletes interaktív elemek is helyet kaptak: digitális verskiegészítő, ballada-felismerő játék vagy korabeli ruhákban való fotózkodás. Az egyik leglátványosabb termet egy hatalmas walesi bárdok-képregény tölt ki. A gyűjtemény további termei egészen a mai időkig követik időrendben a város életét. A látványfolyosón régészeti leleteket láthatunk, az előcsarnok pedig időszaki kiállításoknak ad teret.

A múzeum nem csak interaktív elemekkel szólítja meg a fiatalokat, de társasjátékokkal és xbox-szal felszerelt gamer-szoba vagy az Arany János dolgozószobája ihlette szabadulószoba is várja őket. A tárlat mellett a múzeum másik büszkesége a covid-időszak alatt kialakított népi játszótér, ahol a fából készített, ötletes játékok a felnőtteket is lekötik. Találunk itt célbadobóst, lovagi tornát, haj- és szakállfonót, csúzlival célbalövőt és hasonlóan egyszerű, de rendkívül szórakoztató elemeket.

Kaszárnyából múzeum

A múzeum épületének története is Arany koráig nyúlik vissza, hiszen 1836 és 1838 között épült a kaszárnya, ami ma a tárlatnak ad helyet. Ebben az időben gyakran járták az országot a különböző katonai egységek, huszárcsapatok, akik hosszabb időt is eltöltöttek egy-egy helyen, de szálláshely és élelem híján a város életét forgatták fel. Ezért Nagykőrös vezetése úgy döntött, jobban jár mindenki, ha rendezett körülményeket teremtenek – ezért épült meg a letisztult, arányos formájú, klasszicista stílusú épület, amelynek bejáratát dór oszlopok tartotta timpanon díszíti.

A múzeum alapját 1927-ben Dezső Kázmér akkori polgármester saját gyűjteményéből hozta létre, maga a múzeum pedig a II. világháború után költözött az egykori kaszárnyába, 1951-ben felvéve Arany János nevét.

Nagyot ugorva az időben, Arany János születésének 200. évfordulójára, azaz 2017-re megújult a múzeumi tárlat, az épület és környezete is. A múzeum előtti, hatalmas parkban évszázados kőrisfák állnak, amelyek elődei adták a település nevét. A múzeum épülete előtt két szobor áll, mindkettő Varga Imre munkája. Az egyiken a „Nagy tanári kar” látható, azaz Arany János és nagykőrösi tanártársai, mind a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. A másik szobor az Ond vezértől származtatott Bor-kalán (Bór, Bár–Kalán) nemzetség fejét ábrázolja, mivel Nagykőröst is ez a nemzetség alapította." forrás