A nagykőrösi Tanítóképző Főiskola rövid története
A nagykőrösi tanítóképző – hivatalos nevén a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara – jelenleg hazánk egyik legrégibb, legkisebb, a rendszerváltás idején elsőként induló egyházi pedagógusképző intézménye. Az intézet alapítása a magyar reformkor politikai, gazdasági és kulturális törekvéseinek eredménye. A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése 1836. május 2-án Teleki Sámuel gróf főkurátor indítványára a következő határozatot hozta: „…a Nagykőrösi Oskolát olymódon feljebb emeltetni óhajtaná, hogy ott az abban eddig is tanítatni szokott Tudományok mellett egy Oskolai Tanítókat formáló Intézet egybe kapcsolva a Pallérozott Mezei Gazdaságnak Tanító Székével, mely még Hitünk Oskoláiban mind eddig nem létezett, állíthatnék fel.” Az anyagi javak biztosításával az előkészítő munkák után, 1839 októberében az intézet megkezdte működését. Ebben az időben Kecskemét és Nagykőrös között már éles harc folyt, hogy melyik városban legyen a Dunamelléki Református Egyházkerület kollégiuma. A kecskemétiek mindent elkövettek, hogy városukba kerüljön a jogi, tanítói, a gazdaképzés, de Török Pál református püspök közbenjárásával ez több esetben is meghiúsult. A tanítóképző és a gazdasági intézet Nagykőrösre került s 1850-ig nehéz körülmények között működött és ekkor a gazdasági intézet örökre, de mint tanítóképző intézet, csak egy időre szűnik meg. A szabadságharc bukását követően a nagykőrösi református egyház a város segítségével igen nagy anyagi áldozatot hozott a képző fenntartásáért. Az iskola önálló státuszát csak abban az esetben tarthatta meg, ha a rendes tanári állások számát 12-re emelik. Ekkor hívtak meg olyan országos hírű tanárokat, akik a gimnáziumi s a tanítóképzői oktatásban is részt vettek (Arany János), így Szigeti Warga János gimnáziumi igazgató az 1855/56-os tanévet úgy nyitja meg, mint a tanítóképző igazgatója is. Az iskola működéséhez Patay Sámuel és felesége 131 kat. hold földet hagyományoznak a tanító képezdére. A Dunamelléki Egyházkerület pedig az 1857. évi közgyűlésen a nagykőrösi tanítóképezdét mind anyagilag, mind szellemileg pártfogolja. Ezt követően a gimnáziumi igazgatóságtól a képző igazgatósága szétválik, miután Nagy László kisújszállási gimnáziumi tanárt a tanítóképző élére meghívják. Az intézet megalapításában és történetének első korszakában Szigeti Warga Jánosnak jutott a sorsdöntő szerep. Majd Hegyszegi Kiss Kálmán harmincegy éven keresztül vezette az iskolát, őt pedig egy újabb nagy egyéniség Váczy Ferenc követte az igazgatói székben. A háború után a Tanácsköztársaság kikiáltásának következtében a Vörös hadsereg csapatai a várost megszállták és elrendelték az összes iskola kiürítését. A tanítóképző épületét is igénybe vették. Nagyobb változást jelentett az öt évfolyamú tanítóképzés bevezetése. Ekkor lépett életbe az új tanterv, melynek következtében két új tanszéket szerveztek. A neveléstudomány területén Imre Sándor hatása országosan is meghatározó lett. Imre Sándor javaslatára 1927-ben Juhász Bélát meghívják a nagykőrösi magyar-pedagógia tanszékre, aki méltó volt mesteréhez. Amikor Imre Sándor a „Népiskolai neveléstan” című tankönyvét megírta, Juhász Béla e tankönyv bevezetésével művészi fokra emelte a neveléstan tanítását és tanítványai még évtizedek múlva is szó szerint mondták, és az élők még ma is hibátlanul elmondják a nevelésnek azt a tömör és tökéletes meghatározását, melyet így tanított meg nekik: „A nevelés, a közösség életéből fakadó, a közösség életére visszaható szándékos, tudatos és célszerű szellemi tevékenység, amelynek során a fejlettség magasabb fokán álló hat a kevésbé fejlettre mindaddig, amíg azt az önállóság ki nem zárja.” Juhász Béla oktató munkája azért volt mindig eredményes, mert az egyben mindig nevelői munka is volt. Tanítványai, még ha akarták volna, még akkor sem tudták volna kivonni magukat hatása alól. Ami a bemutató tanításokat és a próbatanítások elemzését illeti, abban volt igazán eredeti. Elemzései nemcsak a tanítójelölteknek, hanem a tanártársainak is tanulságosak voltak. Az 1938/39. iskolai évben fontos állomásához érkezett a magyar tanítóképzés. A XIII. tc. a líceumról, a XIV. tc. a tanítóképző akadémiáról intézkedett és megváltoztatta az ötévfolyamú tanítóképzés rendszerét. A XIII. tc. négyévfolyamú, gyakorlati irányú középiskolát: líceumot szervezett. Ebbe az iskolába azt lehetett felvenni, aki a nyolcosztályos gimnázium négy osztályát vagy a polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezte és a tizenhetedik. életévét nem töltötte be. A négy líceumi év sikeres elvégezte után a diákok érettségi vizsgát tehettek és a XIV. tc. alapján létesítendő tanítóképző akadémiákon további tanulmányok folytatására, valamint a tanítói oklevél megszerzésére kaptak lehetőséget. Imre Sándor igen sokat várt a tanítóképzés új rendszerétől és kifejtette a tanári testület előtt is, hogy előnyösnek látja a tizennyolcadik életév betöltése utáni pályadöntést. A líceumtól pedig, mint gyakorlati középiskolától azt várta, hogy megadja mindannak a lényegét, amit a gimnázium megad: alapos tájékoztatást a közismereti tárgyakban, ezen felül az egyéni és a közösségi életben. Olyan gyakorlati jellegű középiskolát akart teremteni, amelyben minden arról győzi meg a tanulót, hogy tanulása az élettel van szoros kapcsolatban. Az iskolában tanultak felhasználása pedig azt jelenti, hogy a tanulók elméje alkalmassá válik a szerzett ismeretek alkalmazására, az élet jelenségeinek, az ember szerepének megértésére. Úgy látszott, hogy az új tanítóképzési rendszer jövője csak a növendékanyag függvénye. De aztán a világtörténelmi események beleszóltak a kiteljesedésbe: kitört a II. világháború s a felsőfokú tanítóképzés megvalósítása körülbelül két évtizeddel kitolódott. Erre azonban Nagykőrösön sajnos nem került sor! 1948-ban megtörtént a felekezeti iskolák államosítása… forrás
Dr. Szenczi Árpád: A nagykőrösi tanítóképzés szellemiségének történeti rekonstrukciója
 |
| Nagykőrös, Református tanító képezde - 1917. |
 |
| Nagykőrös, Tanítóképezde - 1909. körül |
 |
| 1930-as évek |
 |
| Nagykőrös, a kivilágított Református Tanítóképző, 1943. |
 |
| 1950-es évek |
 |
| 1961. |
Arany János Általános Iskola
1905-ben került átadásra az esztétikus, a kor kívánalmainak megfelelő négyosztályos Polgári Leányiskola. Az iskola iránti érdeklődés megnőtt, stabilizálódott a tanulólétszám.
Az iskola 1924-ben felvette a Lórántffy Zsuzsanna nevet. A kilenc tanárból és négy lelkészből álló tanári kar a tanügyi előírásoknak megfelelően oktatta-nevelte növendékeit. 1948-as államosítás után 8 évfolyamatos iskola lett. Tíz nevelő közel 300 tanulót oktatott. Székely Karola volt polgári leányiskolai igazgató vezetésével. Az államosított iskola Arany János nevét vette fel s a város egyik legnagyobb, szakmai munkájában színvonalas, népszerű, megyei bázisiskolává nőtte ki magát. A rendszerváltást követően a Református Egyháznak módja nyílt arra, hogy iskoláit visszakapja.1992. július 1-vel a Református Egyházközségek fenntartói minőségben vette át az egykori Református Gimnázium és Tanítóképző épületében működő Általános Iskolát.
A nagykőrösi Arany János Református Általános Iskola és Óvoda több évszázados története
három szálon követhető nyomon: az egyházi református népiskolák, Nagykőrösi Leánypolgári Iskola, valamint a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképző gyakorlóiskolája. A jelenlegi Intézmény legújabb kori története 1992-től számítható. A reformáció nyomán születő református gyülekezetek megkezdték iskolaalapító és fenntartó tevékenységüket. A Városi Számadókönyvben 1626-ból való az első írásos adat a református elemi iskoláról. 1727-ig csak a fiúk oktatásáról tudunk. Az iskola épületei a mai iskola és a gimnázium telkén álltak. Az írott források alapján nem állapítható meg, hogy eredetileg melyik épületben működött a leányiskola. A főgimnázium (ma református általános iskola épülete) felépítése (1823-1830) után, az 1765-ös térképen látható iskolaépületek nagy részét az elemi oktatás épületrészeinek kivételével lebontották. Az 1830-as évek közepén öt fiú- és három leányosztállyal, századunk elején 3 osztályban működött a református népoktatás ill. elemi oktatás. Az alkalmazott tanítók száma 1727-ben két fő, 1885-ben 22 tanító végzett szolgálatot a város református iskoláiban. 1859-1869 közötti időkből származó népiskolai anyakönyvek tanúsága szerint a tanulók teljesítményét érdemjeggyel nem minősítették. A tanulócsoportok létszáma igen magas volt, általában 51-106 fő közötti. A zsúfoltság a tanulók előmenetelében nem tükröződött vissza. Az 1800-as évek második felében az egyházi iskolák épületei a város különböző pontjain álltak. Általában a református egyház, különböző alapítványok és város elöljáróinak összefogásával épültek. Szép hagyomány volt, hogy az iskolát tanítójáról vagy alapítójáról nevezték el. 1839-től működő a tanítóképző gyakorlóiskolája a mai értelemben is szellemi, történeti atyja lett intézményünknek. Az iskolánk jogelődjeinek munkáját az igazgató ellenőrizte és minősítette. Gyakori látogató volt a vezetőlelkész, a kerületi esperes, a “Népiskola szék” valamely tisztségviselője. Püspöki látogatásokra is sor került. Így 1891-ben Szász Károly, 1921-ben Ravasz László tette tiszteletét. Az oktatás, a nevelés hazafias szellemű, mély hit és erkölcsi alapozású, ugyanakkor praktikus, gazdasági jelleget is felvállalta. Az 1840-es években Szigeti Warga János, a református líceum igazgatója sürgette a lányok elemi iskola utáni képzésének megoldását, “egy felsőbb leány-növelde” felállítását. 1868. évi 38. törvénycikk nyomán a “Jótékony Nőegylet” tagjai buzgólkodásának eredményeképpen készült el az első tervezet. 1869-ben a főpolgármester javaslatára 518-4189/1869. sz. alatt a polgári leányiskola alapszabályzata elfogadásra került. 1870. május 16-án ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét az intézmény működése. 1877. február 26-án a városi képviselőtestület határozatban erősítette meg “az iskolai törvény rendeletének megfelelő leányiskola felállítását.” 1877 novemberében, 35 növendékkel újraindult a tanítás. A továbblépés jelentős állomása az iskolaszék javaslatára 1651/1895. sz. alatti városi képviselőtestületi határozata értelmében (mai Mentovich u. 2. szám alatti) új iskolaépület emelése. 1905-ben került átadásra az esztétikus, a kor kívánalmainak megfelelő négyosztályos Polgári Leányiskola. Az iskola iránti érdeklődés megnőtt, stabilizálódott a tanulólétszám. Az iskola 1924-ben felvette a Lorántffy Zsuzsanna nevet. A kilenc tanárból és négy lelkészből álló tanári kar a tanügyi előírásoknak megfelelően oktatta-nevelte növendékeit. 1948-as államosítás után 8 évfolyamos iskola lett. Tíz nevelő közel 300 tanulót oktatott Székely Karola volt polgári leányiskolai igazgató vezetésével. Az 1948-as államosítás szétverte az addigi hagyományos működést. A Tanítóképző még 1957-ig működött, tehát a református szellemiségű nevelés is eddig megmaradt a Hősök terei épületben. Az államosított általános iskola Arany János nevét vette fel. Ma már csak sejthető, hogy a református szellemiségű tanítóképzőben végzett egykori pedagógusok miért is örülhettek ennek a névválasztásnak! A város egyik legnagyobb, szakmai munkájában színvonalas, népszerű, megyei bázisiskolává nőtte ki magát. 1970-re az iskola fennállásának 100. évfordulójára a tanulók létszáma megközelítette a 800-at, a nevelőtestület 36 fő volt. A rendszerváltást követően a Református Egyháznak módja nyílt arra, hogy iskoláit visszakapja.1992. július 1-vel a Református Egyházközségek fenntartói minőségben vette át az egykori Református Gimnázium és Tanítóképző épületében működő általános iskolát 258(11-43) 1992. számú Alapító nyilatkozat szerint, Arany János Református Gyakorlóiskola néven. 1996-tól, az intézmény Alapító okirata többször is módosításra került sor. Jelenleg az iskola a Nagykőrösi Református Egyház fenntartásában, Arany János Református Általános Iskola és Óvoda néven működik, mint a Károli Gáspár Református Egyetem Kiemelt Gyakorlóhelye. Az iskola vezetése, - igazgatói: 1870-től. 1870 – 72. : „Tanügyi Bizottság”, 1873 – 77. : „Iskolaszék”, 1877 – 78. : Bónis Károly, 1878 – 81. : dr. Tóth Mihály, 1881. : Magyar Antal, 1881 – 82. : Sánta Béla, 1882 – 1923. : Szurmó Ambrus, 1923 – 24. : Tóth Erzsébet, 1924 – 26. : Osváth Ferencné, 1926 – 55. : Székely Karola, 1955– 89. : dr. Kovács Gábor, 1989 – 94. : dr. Makai Katalin, 1994 – 97. : dr. Soós Ferenc, 1997 - 2012. : Magyarné Bogár Ildikó, 2012 - 2019 : Vas János Zoltán, 2019- : Dr. Szenczi Árpád
