MÉNTELEP (ma Arany János Múzeum)
"Czeglédi-út. A városháza és a járásbíróság, illetőleg róm. kath. templom között nyílik a Kossuth-térből a Czeglédi-út, melyből a város szélén az Abonyi-út ágazik ki. Az elágazásnál 3 kat. hold 1007 -öl területen van a méntelep vörösre festett laktanyája. Ez azelőtt lovassági laktanya volt és 1837–38-ban épült. Elül vannak a tiszti és altiszti lakások, hátul pedig az istállók, mélyekben rendesen átlag 180 mén van. A laktanya a város tulajdona és 7200 K évi bért kap érte." forrás
"Nagykőrös a XVI-XVII. században a törökök fennhatósága alá tartozott, de a különböző súlyos adózások révén mentesült a katonai megszállástól. A törökök kiűzését követően, a Habsburg-birodalom keretében tovább fokozódott a város anyagi megterheltsége. A teherviselés egyik formája volt az átvonuló katonaság eltartása. A hadsereg mozgásakor az útba eső falvakban, mezővárosokban kvártélyozták el a katonákat, akik gyakran hónapokat is eltöltöttek egy helyen. A XVIII. században Nagykőrösön a "kiskaszárnyában", valamint a kvártélyházban helyezték el a tisztek, altisztek többségét, s a lovasságot pedig rendszerint a házakhoz vezényelték. A beszállásolás nemcsak terhet jelentett, de sok kellemetlenséget is előidézett. Ezért Nagykőrös mezővárosa is arra törekedett, hogy egy olyan különálló kaszárnyát építsen, ahol az átmenő katonaság megfelelő szálláshoz juthat és megfelelő ellátásban részesülhet. Ilyen előzmények következményeként számolták fel a belső "kiskaszárnyát" és kvártélyházat (amely a XIX. század elején le is égett), s jelölték ki új helyét a város szélén, a Bokroson, az Abonyba és Ceglédre vezető országutak szétágazásában. A huszárkaszárnya építése 1836-ban kezdődött meg, a 1838-ig tartott. A trapéz alakú telken négy épületet emeltek. Központi részét a déli szárny alkotja, ahová a tiszteket helyezték el. A klasszicista építészet jellegét ez a rész tükrözi legjobban: a földszintes épület homlokzatát ablakok tagolják, két végét pedig rusztikázott falsík teszi változatossá. A bejárat előtti hat dór oszlopos tympanon nyugszik. Az épület belső részén árkádsor látható, bolthajtásos ívekkel. Az abonyi és ceglédi utakkal párhuzamosan épültek fel az oldalsó szárnyépületek. Jellegük hasonló a központihoz, de a belső részükön nincsen meg az árkádsor. Az északi részen hatalmas istálló alkotta a telekhatárt." forrás Novák László, Rappai Zsuzsa: Nagykörös-Arany János Múzeum, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára
 |
| Magyar királyi állami méntelep / Huszárlaktanya 1917. |
***
SZÉCHENYI FÜRDŐKERT (ma Cifrakert)
"A méntelep mögött van a Széchenyi-fürdőkert, a mely szintén a városé és a területe 13 kat. hold 863 -öl. A nép Czifrakertnek nevezi; a XIX. század első felében itt állt a sörgyár. A város kezdeményezésére 1859-ben alakult a fürdőkert-társaság, a mely ezt a területet bérbe vette s akkor épült ide a fürdő és a vendéglő, míg a svájczi pavillon 1872-ből való. A fürdőkert-társaság később részvénytársasággá alakult át. A fürdőkert árnyas fáival és díszes virágágyaival ma is legkellemesebb sétahelye a város közönségének" forrás
(1911-ben a Széchenyi-fürdő és mulató kert bérlő tulajdonosa RÓNAI BÉLA volt )
„Nagykőrösnek van olyan üdülő helye is, melynek párját alig találjuk meg a többi alföldi városban. Ez a Széchényi-kert, vagy ahogyan zeg-zugos utai és angol lőpark rendszerű beosztása miatt a polgárok nevezik, a Cifra-kert”
 |
| 1900. *** "Galgóczy Károly szerkesztésében, meglehetősen terjedelmes monográfia – várostörténet – készült, mely 1896-ban jelent meg, az „ezredéves évforduló” tiszteletére... „Területe elég díszesen van parkírozva választékosan fákkal, cserjékkel beültetve, melyek között az üresen hagyott pázsitos tisztások kellemes változatosságot tüntetnek elő a szemlélőnek, s közepe táján lévő virágos, rózsás része szinte növeli a kert szépségét. Van benne szökőkút, elég nagy víztartó medence, mely egy távolabbi kútból szivattyú segélyével nyeri víztartalmát. Széles útai és terei a fák árnyában sétahelyül szolgálnak. Van a kert területén nyári vendéglő is, alkalmas mellékhelyiségekkel, elég tágas táncteremmel a nyári mulatságok számára, melyek kedvező idő esetén künn, a szabadban is szoktak tartatni. Van tekepálya, és külön schwejci modorban épült nyaralóhelyiség is, két lakosztállyal, a nyári idény alatt künn lakni óhajtók számára. Ezen kívül fürdőintézet 5 szobával, kád-, és zuhanyfürdésre berendezve. Található még külön épületben kertészlak, az állandóan alkalmazott kertész lakásával.” A szerző mintegy negyven év eredményeit lényegre törően, tömören foglalta össze, ami természetesen nem ment máról-holnapra! Elsősorban a fejlesztések pénzügyi hátterét kellett megteremteni, mert évi átlagban 200 forintot költöttek a kertre. E mellett a „fürdőintézetre” is évente kellett pénz a karbantartásra, és mellette a berendezés felújítására. Ennek hátterében a fürdő népszerűsége található! A város a Fürdő Társulat egyetértésével, több alkalommal bővítette a parkot a szomszédos kisebb-nagyobb területek megvásárlásával, mely így a XX. század elejére meghaladta 15 holdat. A feljegyzésekből tudjuk, hogy a cserjék, díszfák mellett gyümölcsfákat is telepítettek. Ezek termése is adott valamelyes bevételt. Még 1870-ben lebontották a használaton kívüli „sörházat”. A meghagyott pincére épült a „nyaralóház”, mely „Svájci-ház”-ként került a köztudatba. Így ismerjük ma is. A kialakított két, egymástól függetlenített lakrészt nyaranta bérbe adták. Ez a nyaralási forma akkor nagyon is népszerű volt. A továbbiakban folyamatosan szépítették a parkot, gazdagították a növények választékát. A korábban elkészített, burkolt-medrű vízmedence közepére szökőkút is került. Körülötte rózsalugas készült padokkal, melyeken ücsörögve lehet megfigyelni a tavacskában telepített halacskák cikázását. További két fúrt kút biztosította a vízszükségletet, melyekből vörösfenyő csövek(!) vezették el a vizet a szükséges helyekre. A Sebeszta által kezdett korszerűsítést Ady Károly „műkertész” folytatta, aki 1889-ben váltotta elődjét. Nem vitatva Galgóczy és mások elismerő véleményét, utólag megállapíthatjuk, a park, a gondozott elegáns, kellemes sétakert inkább a felnőtt korosztály igényeit elégítette ki, és pihenését szolgálta, mintsem a gyerekekét. Még a ’60-as években Rothbaum Mártonnak adott engedélyt a város egy fából készült „színkör” felépítésére, amit bálok, és a városban rendszeresen megjelenő vándor-színtársulatok fellépéseire tettek alkalmassá. Kivéve a téli időszakot. Az építmény nem bizonyult állékonynak, mert 1877 őszén le kellett bontani. Ettől kezdve a népszerű vendéglő kerthelyiségében lehetett havonta csak egyszer táncmulatságot rendezni, az ifjúság nagy bánatára. Átmenetileg a nyári színielőadások elmaradtak. Ezen a helyzeten javított 1901-ben, a Bognár Ferenc kecskeméti ácsmester tervezésében felépült „Kerti Mulató”. Erről már 1872-ben döntöttek az illetékesek, de a költségét, csak 1900-ra sikerült biztosítani. Így készülhetett el a következő évre az ízléses faépítmény, amit „Arénaként” ismert a város, mígnem 1992. június 28-án leégett… Hogy úgy mondjuk „nagy részvét mellett”! Ugyanis futótűzként terjedt a hír a késő délutáni időben, hogy „ég az Aréna”! Több száz ember szeme láttára, alig egy óra alatt lett egy halom füstölgő parázzsá a majd száz esztendős épület. A tűzoltók is tehetetlenek voltak! Egy néhány évvel ezelőtti „rekonstrukció” során színpad, és játszótér épült a helyén… Minthogy a ’20-as, ’30-as években rendszeresen itt tartották a nagy népszerűségnek örvendő, bállal összekötött „Pünkösdi-királylány” választást, bizony sokan ifjúságuk gyors elhamvadását is gyászolták az Aréna tragikus sorsában. A kertnek másik, évtizedekig népszerű építménye volt a Svájci-ház szomszédságában ma is álló „Zenepavilon”, amit 1900-ban készített el a helyi ácsmester, Búz Dániel. Évtizedekig, számos hétvégén itt szólt a katonazene, váltakozva a város műkedvelő zenészei alkotta kamaraegyütteseinek fellépéseivel. Egyébként, már 1895 nyarától gyakorlattá lett, hogy N. Nagy Pál vezette helybeli „Fúvóshangszer Társaság” nyaranta néhány alkalommal, többnyire vasárnap délután sétahangversenyt tartott, ami táncos mulatsággal ért véget az arénában. A század elején a „helyi második zenekar” gyakran lépett fel, általában vasárnap esténként magyar nótákkal, cigányzenével szórakoztatva hallgatóit, Utoljára a ’60-as években gyakran fellépett a ceglédi Honvéd Helyőrség Zenekara, melynek tagja volt a kőrösi Csókás Mihály klarinétos is. Volt még egy, elkészültekor 1922-ben is nagy vitákat kiváltó, romantikusnak szánt, eredetileg is „várrom”. Előtte kis tavacska, még kisebb szökőkúttal. Jeney Ernő városi mérnök „alkotását” sokan nevetséges, álromantikus valaminek tartották. Az is volt… A vitát az Idő oldotta meg. Fennállásának közel száz éve során mindig halasztódott időszakos felújítása. Ez is része volt a kert első 2006-os „rekonstrukciójának”, ami természetesen most is elmaradt. Napjainkra alaktalan kő- és földkupac sejteti, hogy valaha, valami volt a helyén… A Fürdő Társulat – 1897-től „Nagykőrös Város Fürdőkerti Részvénytársulat” – majdnem negyven éves eredményes működés után, 1897-ben a feloszlatás küszöbére került. A július 3-i közgyűlésen az is elhangzott többek között, hogy „… Fürdőkerti Részvénytársaság (eredetileg 200) részvénye leginkább nők, kiskorúak s kevésbé érdeklődők, többnyire olyan tulajdonosok kezén vannak, akik kevésbé alkalmasak, és nem éppen a fürdőkert gondozására, vagy éppen kezelésére…” Ezért javasolja a vezetőség a városnak, hogy oszlassa fel a Társulatot – érdemei elismerése mellett! – és az ügyek további intézését bízza egy szakbizottságra. A javaslatot elfogadva megválasztottak egy Intéző Bizottságot, melynek elnöke Györffy László igazgató-tanító lett. A városi vezérkar tudomásul vette ugyan a javaslatot, még hallgatólagosan egyet is értett vele, de kereken 10 évig nem született döntés. Ehhez a Királyi Törvényszék közbelépése kellett 1907-ben, mint kereskedelmi bíróság határozatban kimondta: „olyan szervezet nem lehet részvénytársaság, mely nem gazdasági társulatként működik!” Már pedig a „Fürdő Társulat” valóban nem volt „nyereségorientált”. – Ma azt mondanánk, „Közhasznú Társaság” feladatait látta el. – A bírósági döntés alapján Györffy László elnök javaslatára kimondták a Társulat megszűnését, és a részvényesek kifizetését. Ezek után megalakították a „Fürdő Kerti Egyesületet”, a megszűnt Társulatéhoz hasonló feladatokkal, és kötelmekkel! Ebbe már nem kötethetett bele a bíróság… Nem tett jót a „fürdőház” működésének egy „belvárosi” esemény! Az század elején, a Molnár-féle gőzmalomban (jóval később átalakították internátussá!) megteremtették a fürdőzés lehetőségét: gőz-, és kádfürdőt hoztak létre. Ez komoly konkurenciát jelentett a Széchenyi-kerti „fürdőháznak”. Ez után egy ideig már nagy változások nem következtek be a kert életében. Mentek a dolgok a maguk útján. Majd jött 1914, és a békés építés időszaka véget ért! A „világégés” után nem sokkal a fürdőházat bezárták. Átalakították szállodává, „Weekend Szálló” néven nyílt meg, hét szobával és egy fürdőszobával. Döccenőkkel működött a ’40-es-’50-es évek fordulójáig, mikor is az épületben kezdődött a konzervmesterek képzése, mint a későbbi konzerv-szakmunkásoktatás előfutára. Miután a konzervesek új helyre költöztek, a ’60-as években – átmenetileg – mezőgazdasági technikum működött az egykori „hotelben”. Végezetül, néhány éve lebontották az akkorra már életveszélyes épületet. 1928-ban több változáson is átesett a park. Az Egyesületből „Széchenyi-kert Vállalat” lett, melynek felügyeletét a város főkertésze látta el. Emlékezzünk róluk név szerint is, hiszen szaktudásuk, rátermettségük nélkül nem lett volna a Cifrakert még a szomszédos települések polgárainak is kedvelt kirándulóhelye. Tehát: Csönkös Ferenc, Havassy Mihály, végül vitéz Egri Ernő. (folytatjuk) Tóth Barna ***  Széchenyi-kerti mulató, Aréna, 1901. A képeslapon az egykori Széchenyi-kerti mulató favázas, tornyos épülete látható. 1901-ben építették, a helyi közbeszédben csak Arénának hívott szórakozóhelyet, ahol akár vándortársulatok is felléphettek. Ma már nem látható, sajnos 1992-ben leégett. Helyileg, a város északi részén fekvő ligetes Czifrakertben állt. 1861-ben nevezték át Széchenyi Fürdőkertnek a területet bérbevevő Fürdőkerti Társaság kezdeményezésére. Nagykőrös 650. CIFRAKERT – Ezen a területen volt a Szalay-féle cifrakert és egy régi sörház. Az 1839-ben a tulajdonos bérbe adta és sétahellyé alakította. A város 1843-ban vette meg a területet. 1859-től Széchenyi fürdőkert, amelyet a „fürdőkert társaság” irányított, a nevét 1861-ben vette fel. Nyári színház létesítése a városi lakosság által csak Cifrakertnek nevezett angolparkban. Egy nyári színkör számára létesítendő fa épület létrehozását először 1881. májusában vetette fel Tóth József egykori gimnáziumi diák, a Nagy-Kőrös c. újság tulajdonos-főszerkesztője. Ezután a színpártoló közönség adománygyűjtésbe kezdett. „…e derék város értelmisége a színművészetnek egy állandó csarnokot készül emelni,…(Nagy-Kőrös, 1881. június 16.) Az aréna építésére részvényeket bocsátottak ki, amelynek vásárlóiról rendszeresen beszámolt a helyi lap. A tervet a kecskeméti Bognár Ferenc színház műépítő és gépmester (színpad-technikai gépek vállalkozója) készítette, 1899. márciusában. A Városi Tanács – vita és javaslatok mérlegelése után – a Széchenyi kertben építtette fel a nyári színház és táncmulatságok rendezésére szolgáló, a nyári zivataroktól védelmet nyújtó faépületét. A munkálatokkal Erdélyi Mihály szegedi építőmestert bízta meg, aki az új gimnázium építését is végezte. A nyári színház létrehozása 1900-ban kezdődött és terv szerint őszre átadásra is került volna. Az időjárás azonban nem kedvezett a munkálatok befejezésének. 1901. pünkösd másnapján történt meg a létesítmény ünnepélyes felavatása. A teljes költsége 20.000 korona volt. Elsőként az új tánchelyiségben a nagykőrösi ifjúság rendezte meg az estélyét. Ezt követően a Széchenyi fürdőkert táncterme mulattságok és sportesemények színhelye volt. Az 1960-as években raktárként használták. 1968-ban a város 600 éves évfordulóján mezőgazdasági kiállításnak adott helyet. Az 1970-es években az ÁFÉSZ bútorboltját helyezték el benne. Az egyre romló állagú épület karbantartására és felújítására a város nem fordított gondot. 1992. június 27-én három fiatal gyújtogatása következtében leégett, ezzel Nagykőrös történetének egy műemléke eltűnt a földszínéről. Kiss János polgármester kezdeményezte az újjáépítést, de a testület nem állt a javaslat mellé. Suba Lajos *** |
 |
| kb. 1916. után |
***
 |
| 1922. |
***
 |
| 1928. |
***
A Nagykőrös „zöld szíveként” emlegetett Cifrakert a 19. század elején a Szalay család birtokához tartozott. Szalay László és felesége, Gottwill Terézia kezdték meg az akkor még hat holdas terület parkká alakítását, benne sörházat építtettek, majd az 1830-as években tisztasági kádfürdőt és vendéglőt is nyitottak. A birtok 1843-ban a város tulajdonába került, 1859-től pedig az újonnan megalakult Fürdőkerti Társaság vette bérbe. A felújított, korszerűsített fürdőháznak otthont adó park 1861-ben a Széchenyi Fürdőkert nevet kapta, a köznyelvben azonban továbbra is megmaradt Cifrakertnek. Az akkoriban már közel tíz holdasra bővült szabadidőpark szépen gondozott virágágyásaival, hangulatos sétányaival, vízmedencéivel és szökőkútjaival rá is szolgált erre a névre.
Az elkövetkező években a szabadidőpark további létesítményekkel bővült: 1872-ben felépült a nyaralóként és kiállításhelyszínként, majd képzőművészeti központként is szolgáló Svájci Ház, 1900-ban pedig a Zenepavilon, ahol hétvégenként katonazene és kamaramuzsika szólt. 1901-ben készült el az Arénának keresztelt kerti mulató, ahol bálokat és színházi előadásokat tartottak. A ’20-as évekre a fürdőház veszített népszerűségéből, ezért szállodává alakították, falai közt a ’40-es évek végén élelmiszeripari szakmunkásképzés is folyt – az épületet azóta lebontották. A ’60-as években szabadtéri színpad és mozi várta a szórakozni vágyókat. A 2017-ben felújított nagykőrösi Cifrakert napjainkban is a városlakók kedvelt szabadidős helyszíne, a város rendszerint itt tartja meg nagy rendezvényeit. forrás
***
 |
| 1928. |
***
 |
| 1928. |
A képeslapon az egykori kerti kioszk épülete látható, az akkortájt Széchenyi-fürdő kertnek hívott parkban. 1928-ban itt alapították meg Nagykőrösi Galamblövő Egyesületet. Helyileg, a város északi részén fekvő ligetes Czifrakertben állt. 1861-ben nevezték át Széchenyi Fürdőkertnek a területet bérbevevő Fürdőkerti Társaság kezdeményezésére. A második világháború után Népkert, majd az ötvenes években Rákosi Népkert neveket viselve továbbra is a város egyik népszerű parkjaként működött. Napjainkban az újra Cifra kertnek nevezett liget szabadidőkert és szabadtéri kulturális központ. A felújított Cifrakertet 2017 áprilisában adták át város lakóinak. A munkálatok során nemcsak a zöldterület újult meg, a szabadtéri színpad, a zenepavilon és az 1872-ben épült Svájci Ház is rehabilitációra került. forrás
***
 |
| 1934. |
***
Suba Lajos: Cifrakert várrom, „műrom”. Jeney Ernő városi mérnök tervei alapján készült 1912-ben. A református gimnáziumunkat is érintő kis történetet Horváth József főgimnáziumi tanár, szerkesztő jegyezte. A fürdőkert új részében emelt regényes romokból, szökőkút csövéből lövell majd 4 m magasra a vízsugár. Na de mi célja van a cifrakerti várromnak? 1912. június 30-án, szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek szétrombolták a városi fürdőkert várromromszerű dombját. A téglákat és az oszlopszerű emelvény termésköveit leszórták a környező virágágyakba. A kerti bizottság elnöke, - a vandalizmusról olvasva a helyi lapban -.Patonay Dezső megtette a rendőrségi feljelentést. Egyre késett a nyomozás eredményének nyilvánosságra hozatala. Azt beszélték a városban, hogy az „intelligenciához tartozó körökből” 20-25 fős társaság a vétkes. Nem engedjük eltussolni ezt a dolgot, írta cikkében Horváth tanár úr, kérjük, követeljük, hogy részrehajlás nélküli folytassák le a szigorú vizsgálatot. Rendkívül nagy botrány kerekedett az ügyből, mert a csoport tagja volt Dezső Kázmér alkapitány is. Az egykori gimnáziumi diák „rendőrtisztviselői kötelességének rikító megsértésével egyenesen terrorizálni törekszik közérdekű munkámban” – írta a szerkesztő a „régi hálás tanítványról”. A jelenlegi állapot már nyomokban sem emlékeztet az eredeti várromra. A nagyobb darab falból megmaradt kőzetből - édesvízi mészkő - még a földhalom mellett, utolsó jelként a végleges pusztulását éli. Hálával emlékezem a fürdőkert bizottság egykori lelkes tagjaira és a tervezőmérnökre…
***
.
 |
| 1944. |
***
 |
| 1944. |
***
"Bizony, már ide s tova majd száz esztendeje, hogy kialakult a Cifrakert jellemző arculata. Azért meg kell említsük azokat az átalakításokat, melyekkel 1930 után is igyekeztek szebbé, és vonzóbbá tenni a kertet. Elsősorban a csárda bővítése számottevő. Először a kerthelyiség készült az épület keleti, park felöli oldalán, ahol nyárestéken hangulatos cigányzene szórakoztatta a vacsorázó vendégeket. Sokszor az éjféli záróráig… Majd folytatva a modernizációt boltíves tornáccal egészült ki a vendéglő, a bejárat mellett, ahol a későbbiekben parkoló is készült. De akkor már Nagy István volt a vendéglős. Kezdetben mint bérlő, később már tulajdonos....
Az ’30-as évek második felében teniszpálya készült a park észak-kelet sarkában, amit 1948-ban felszámoltak. Helyére készült a „Centenáriumi Emlékpark” egy „mini” országzászlóval. A munkák Patonai Eleknek, a „Márciusi Ifjúság” helyi elnökének vezetésével készültek. Avatásra a 1848-as Szabadságharc tiszteletére rendezett monstre, Centenáriumi Kiállítás és Vásár keretében került sor. Az Emlékpark az évek során csendesen elenyészett…
Egyébként a Cifrakert és benne az Aréna számos kiállításnak volt a helyszíne. Elsőként, még 1888. május 19-25 között itt rendezték meg a vármegye Gazdasági Kiállítását, középpontban a mezőgazdaság-kertészet termelvényeivel, állataival.
Majd 1928-ban újabb országos kitekintésű bemutató következett: Országos Gyümölcs és Kertészeti Kiállítás. Úgy tűnik, a 20-éves ciklust betartották a szervezők, mert 1948-ban a már említett Centenáriumi Kiállítás és Vásárra került sor.
1968-ban pedig a város fennállásának 600 éves évfordulóját ünnepeltük a Cifrakertben rendezett ünnepségen.
Erre az alkalomra jelentős változásokkal készítették elő a parkot! Elsősorban a bejárattól az Arénáig újították fel a virágágyásokat. Az Aréna mögött játszópark készült. Kissé távolabb aszfalt-burkolatú szabvány-méretű kosárlabdapálya. A kert Vitéz-utcai oldalán mini-KRESZ-pálya szolgálta – volna – az óvodások közlekedési ismereteinek elsajátítását.
A „volna” arra utal, hogy a helyi óvodák körében soha nem volt népszerű az ötlet. A „pálya” néhány eleme még ma is megvan, emlékeztetve a múltra.
Az Aréna keleti oldalához szabadtéri színpad készült, zenekari-árokkal. Folytatásában emelkedő szintű nézőtér, több száz néző számára, meglehetősen kényelmetlen padsorokkal.
Ennek avatására is a ’48-as Kiállítás keretében került sor, melynek az Állami Népi Együttes volt a fő attrakciója!
A II. Világháború után, köztudottan minden a „dolgozó népé” lett! Ennek keretében a Cifrakert hivatalos elnevezése „Népkert”-re változott, és ezzel paralel „Népkertszépítő Bizottság” vette át a park gondját-baját, melynek tagjait a helyi politika a dolgozó nép erre alkalmas tagjaiból jelölte ki. Nem sokkal később, 1950-től „Rákosi Népkert”-re változott az elnevezés. Néhány évig a „Bizottság” viselte gondját a változatlanul Cifrakertként ismert parknak, mígnem a Városgazdálkodási Vállalat lett a gazda.
Már ebben az időben alakították ki a szabadtéri filmvetítésekhez szükséges feltételeket. Gépház a nézőtér folytatásában, és az Aréna falán a vetítő-fal kialakításával. Jó ideig nagyon népszerű volt ez a nyári szórakozás is.
Ez volt az utolsó, jelentősebb átalakítás a parkban, mely nagyobb kár nélkül vészelte át a II. Világháborút, és az un. „szocializmus” évtizedeit is. ....a „Nemzetközi Munkásosztály” helyi ünnepén, minden május 1-jén itt ért véget a „dolgozók felvonulása”. ....
A Svájci-ház is kezdett lepusztulni! Valamikor, még a háború után is a kert gondnoka lakott ott, akinek a feladata volt a napi felügyelet, és gondozás. De itt működött az ’50-es évek elején életre hívott Képzőművészkör, a kerámikus Molnár Elek, Rácz József, és dr. Sárközy Zoltán festőművészek, valamint a sokoldalú dr. Balanyi Géza irányításával. Kezük alatt későbbi művészpalánták – Csikai Márta, Fajka János, Péczeli Margit, ifj. Rácz József, Siska József, Kosch Tamás, Szabó György, Bodó Gábor, és még néhányan – csiszolódtak, és kerültek művész-pályára.... Tóth Barna
 |
| 1960-61. |
***
CSÓLNAKÁZÓ TÓ (MIERKA-LIGET) - SPORTTELEP
"A fürdőkert árnyas fáival és díszes virágágyaival ma is legkellemesebb sétahelye a város közönségének.
Mellette van a Csolnakázó tó, melyen télen a korcsolyázó-egyesület korcsolyapályát tart fönn." forrás
A Csónakázó tó története:
Nos, milyen is volt eredetileg a városban népszerű, és sokoldalúan hasznosuló „Csolnakázó”-tó?
Bizony igen-igen elhanyagolt! A Ménesi-út, Ceglédi-út, Balatoni utca alkotta háromszögben buckák, gödrök váltogatták egymást, a különbféle építőanyagok – homok, darázskő – kibányászása után. A visszamaradt gödrökbe összegyűlt felszíni vizek tetején telente kialakult jég kiváló korcsolyapályaként szolgált a város ifjúságának. Ám a környezet siralmas volt! A városnak nem volt rávalója, hogy rendbe tegye. De volt Mierka Károlya, aki az akkori „méntelep” számvevőtisztje volt, századosi rangban.
Akiről, egyelőre annyit, hogy a korabeli Brün – Morvaország fővárosa! – közeli Brusperk-ben született, 1809. március 22-én. Mint hivatásos katonatiszt került Magyarországra még ’48 előtt Pestre, 1867 táján Kőrösre „méneskari” tisztként.
A dátumokból következik, hogy immáron hetvenévesen, 1879 nyarán kérvényezte a város vezetőitől a későbbi „Csolnakázó-tó” kialakítását, amit a lovaskaszárnya sorkatonáival tettek rendbe.
Az igazsághoz tartozik, hogy a terület rendezése régóta foglalkoztatta a városvezetést, de a terület viszonylag távol volt a város lakott részétől, nem tartották fontosnak! Ehhez kellett Mierka Károly, aki napközben a közeli kaszármában tette a dolgát…
Az egymáshoz közeli gödrök közötti buckákat elhordták. Ebből készült a tó két szigete, és medre, amit annyira kimélyítettek, hogy a talajvíz állandó vízmagasságot biztosított a tó nyári használatához, a „csolnakázás”- hoz. Így megvalósult az esztétikusan létrehozott vízfelület kettős használhatósága: Nyáron a csónakázás, télen a korcsolya.
Mierka Károly, a városban népszerű „századosbácsi” méltán volt Kőrös egyik közismert alakja az 1800-as évek utolsó évtizedeinek, hiszen a Csónakázó-tó mellett más ügyekben is élen járt, ha valami hasznosat kellett cselekedni.
A terület rendbetételét követően megalakult a „Korcsolyázó Egylet”, mely már 1880 januárjában korcsolyaversenyt rendezett, amire a következőkben évről-évre sort kerítettek.
A tó népszerűségét az a tény is igazolja, hogy az 1882-ban megalakult „Csónakázó Társaság” megbízta Somogyi Károly városi mérnököt a területrendezés terveinek elkészítésével. Ennek alapján „(…) csinos park létesült, bokrokkal, fákkal, sétaúttal, melegedő pavilonnal (…)” – olvashatjuk a Nagy-Kőrös egyik számában. A „századosbácsi” halálát követően a tó rendezett környékét hívták „Mierka-liget”-nek.
Szó-mi-szó itt is nagy élet volt egész évben: nyáron csónakázás, télen korcsolya!
Szerencsénkre a „századosbácsi” 1899 őszén bekövetkezett halála után folyamatosan voltak, akik fontosnak tartották a tó rendbetételét, illetve tartását. Ennek volt köszönhető a tóra felügyelő lakóházának felépítése még az I. Világháború éveiben, a melegedő bővítése, a csónakkikötő kialakítása ladikokkal, majd a tó és a Ceglédi-út közötti „modellező-pálya” megépítése. Erre már az un. „szocializmus” idején került sor.
A Csónakázó tó létrejötte Mierka Károly (1808-1899) egykori huszárszázados, a nagykőrösi méntelep parancsnoka nevéhez kötődik. Az ő egyszerű és nagyszerű ötlete alapján a méntelep külső lovardájához a földet egy helyről hordták. Így alakult ki a tó, melyen a lakosság nagy örömmel csónakázott vagy éppen korcsolyázott, az évszaktól függően. Mierka Károly volt a város első sportvezetője, 20 éven keresztül dolgozott a nagykőrösi sportélet megalapításán és fejlesztésén. Elsőként 1879 december 8-án megalapította a Korcsolya Egyletet. A korcsolyázás színhelye természetesen a Csónakázó tó volt.
"Az első sportkör városunkban. 1876-ban létesítették a Csónakázó tavat. Mierka Károly százados – akkori méntelepi vezető – kérte el a területet a várostól. Kitisztíttatta az agyaggödröket (a város egyik téglaégetésre felhasznált kitermelőhelye volt) és összehordatta a két szigetet. Ezekkel romantikusabbá kívánta tenni a tavat. Hazánk első vidéki korcsolyázó egyleteként emlékezem rá, amelynek alelnöke a főgimnázium rajztanára, Spotkovszky Károly volt. A Cifrakert mellett ez lett a város ifjúságának találkozó és ismerkedési helye. Az első versenyt 1880-ban tartották. Kezdetben nem volt melegedő épület, hanem a parancsnok a Méntelepről érett lótrágyát vitetett ki és az arra tett deszkákra álltak a melegedni akaró fiatalok. A korcsolyázást kedvelők 1000 aranyforintos váltót írtak alá, amiből 1881-re megépítették a „CSARNOK” épületét, a melegedőt, ami még a jelenben is ott áll. A nagykőrösi tehetősebb családok leányai és a gimnazista fiúk itt randevúztak a téli időben, nyáron pedig csónakáztak. A kapitány halála után dr. Joó Imre főgimnáziumi tanár irányította a korcsolyázó egyletet. A táncokat, mint kiváló jégtáncos, ő tanította az ifjúságnak. Előfordult, hogy 30-40 páros táncolt a jégen, valóságos jégkarneválokat tartottak. A világítást már az 1912. évad kezdetére megoldották. Az esti órák kedvelt találka és szórakozó helye lett. (Suba Lajos)"
 |
| 1899. |
***
 |
| 1900. körül |
***
 |
| 1926. |
