"Czeglédi-út. A városháza és a járásbíróság, illetőleg róm. kath. templom között nyílik a Kossuth-térből a Czeglédi-út, melyből a város szélén az Abonyi-út ágazik ki. Az elágazásnál 3 kat. hold 1007 -öl területen van a méntelep vörösre festett laktanyája. Ez azelőtt lovassági laktanya volt és 1837–38-ban épült. Elül vannak a tiszti és altiszti lakások, hátul pedig az istállók, mélyekben rendesen átlag 180 mén van. A laktanya a város tulajdona és 7200 K évi bért kap érte." forrás
"Nagykőrös a XVI-XVII. században a törökök fennhatósága alá tartozott, de a különböző súlyos adózások révén mentesült a katonai megszállástól. A törökök kiűzését követően, a Habsburg-birodalom keretében tovább fokozódott a város anyagi megterheltsége. A teherviselés egyik formája volt az átvonuló katonaság eltartása. A hadsereg mozgásakor az útba eső falvakban, mezővárosokban kvártélyozták el a katonákat, akik gyakran hónapokat is eltöltöttek egy helyen. A XVIII. században Nagykőrösön a "kiskaszárnyában", valamint a kvártélyházban helyezték el a tisztek, altisztek többségét, s a lovasságot pedig rendszerint a házakhoz vezényelték. A beszállásolás nemcsak terhet jelentett, de sok kellemetlenséget is előidézett. Ezért Nagykőrös mezővárosa is arra törekedett, hogy egy olyan különálló kaszárnyát építsen, ahol az átmenő katonaság megfelelő szálláshoz juthat és megfelelő ellátásban részesülhet. Ilyen előzmények következményeként számolták fel a belső "kiskaszárnyát" és kvártélyházat (amely a XIX. század elején le is égett), s jelölték ki új helyét a város szélén, a Bokroson, az Abonyba és Ceglédre vezető országutak szétágazásában. A huszárkaszárnya építése 1836-ban kezdődött meg, a 1838-ig tartott. A trapéz alakú telken négy épületet emeltek. Központi részét a déli szárny alkotja, ahová a tiszteket helyezték el. A klasszicista építészet jellegét ez a rész tükrözi legjobban: a földszintes épület homlokzatát ablakok tagolják, két végét pedig rusztikázott falsík teszi változatossá. A bejárat előtti hat dór oszlopos tympanon nyugszik. Az épület belső részén árkádsor látható, bolthajtásos ívekkel. Az abonyi és ceglédi utakkal párhuzamosan épültek fel az oldalsó szárnyépületek. Jellegük hasonló a központihoz, de a belső részükön nincsen meg az árkádsor. Az északi részen hatalmas istálló alkotta a telekhatárt." forrás Novák László, Rappai Zsuzsa: Nagykörös-Arany János Múzeum, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára
k
 |
| Magyar királyi állami méntelep / Huszárlaktanya 1917. |
***
"A méntelep mögött van a Széchenyi-fürdőkert, a mely szintén a városé és a területe 13 kat. hold 863 -öl. A nép Czifrakertnek nevezi; a XIX. század első felében itt állt a sörgyár. A város kezdeményezésére 1859-ben alakult a fürdőkert-társaság, a mely ezt a területet bérbe vette s akkor épült ide a fürdő és a vendéglő, míg a svájczi pavillon 1872-ből való. A fürdőkert-társaság később részvénytársasággá alakult át. A fürdőkert árnyas fáival és díszes virágágyaival ma is legkellemesebb sétahelye a város közönségének" forrás
(1911-ben a Széchenyi-fürdő és mulató kert bérlő tulajdonosa RÓNAI BÉLA volt )
„Nagykőrösnek van olyan üdülő helye is, melynek párját alig találjuk meg a többi alföldi városban. Ez a Széchényi-kert, vagy ahogyan zeg-zugos utai és angol lőpark rendszerű beosztása miatt a polgárok nevezik, a Cifra-kert”
 |
1900.
*** |
 |
kb. 1916. után
|
 |
| 1922. |
***
 |
| 1928. |
***
 |
| 1928. |
***
 |
| 1928. |
A képelapon az egykori kerti kioszk épülete látható, az akkortájt Széchenyi-fürdő kertnek hívott parkban. 1928-ban itt alapították meg Nagykőrösi Galamblövő Egyesületet. Helyileg, a város északi részén fekvő ligetes Czifrakertben állt. 1861-ben nevezték át Széchenyi Fürdőkertnek a területet bérbevevő Fürdőkerti Társaság kezdeményezésére. A második világháború után Népkert, majd az ötvenes években Rákosi Népkert neveket viselve továbbra is a város egyik népszerű parkjaként működött. Napjainkban az újra Cifra kertnek nevezett liget szabadidőkert és szabadtéri kulturális központ. A felújított Cifrakertet 2017 áprilisában adták át város lakóinak. A munkálatok során nemcsak a zöldterület újult meg, a szabadtéri színpad, a zenepavilon és az 1872-ben épült Svájci Ház is rehabilitációra került. forrás
***
 |
| 1934. |
***
Suba Lajos: Cifrakert várrom, „műrom”. Jeney Ernő városi mérnök tervei alapján készült 1912-ben. A református gimnáziumunkat is érintő kis történetet Horváth József főgimnáziumi tanár, szerkesztő jegyezte. A fürdőkert új részében emelt regényes romokból, szökőkút csövéből lövell majd 4 m magasra a vízsugár. Na de mi célja van a cifrakerti várromnak? 1912. június 30-án, szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek szétrombolták a városi fürdőkert várromromszerű dombját. A téglákat és az oszlopszerű emelvény termésköveit leszórták a környező virágágyakba. A kerti bizottság elnöke, - a vandalizmusról olvasva a helyi lapban -.Patonay Dezső megtette a rendőrségi feljelentést. Egyre késett a nyomozás eredményének nyilvánosságra hozatala. Azt beszélték a városban, hogy az „intelligenciához tartozó körökből” 20-25 fős társaság a vétkes. Nem engedjük eltussolni ezt a dolgot, írta cikkében Horváth tanár úr, kérjük, követeljük, hogy részrehajlás nélküli folytassák le a szigorú vizsgálatot. Rendkívül nagy botrány kerekedett az ügyből, mert a csoport tagja volt Dezső Kázmér alkapitány is. Az egykori gimnáziumi diák „rendőrtisztviselői kötelességének rikító megsértésével egyenesen terrorizálni törekszik közérdekű munkámban” – írta a szerkesztő a „régi hálás tanítványról”. A jelenlegi állapot már nyomokban sem emlékeztet az eredeti várromra. A nagyobb darab falból megmaradt kőzetből - édesvízi mészkő - még a földhalom mellett, utolsó jelként a végleges pusztulását éli. Hálával emlékezem a fürdőkert bizottság egykori lelkes tagjaira és a tervezőmérnökre…
„…Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek….”
***
.
 |
| 1944. |
***
 |
| 1944. |
***
 |
| 1960-61. |
***
"
A fürdőkert árnyas fáival és díszes virágágyaival ma is legkellemesebb sétahelye a város közönségének. Mellette van a
Csolnakázó tó, melyen télen a korcsolyázó-egyesület korcsolyapályát tart fönn."
forrás
A Csónakázó tó története:
Nos, milyen is volt eredetileg a városban népszerű, és sokoldalúan hasznosuló „Csolnakázó”-tó?
Bizony igen-igen elhanyagolt! A Ménesi-út, Ceglédi-út, Balatoni utca alkotta háromszögben buckák, gödrök váltogatták egymást, a különbféle építőanyagok – homok, darázskő – kibányászása után. A visszamaradt gödrökbe összegyűlt felszíni vizek tetején telente kialakult jég kiváló korcsolyapályaként szolgált a város ifjúságának. Ám a környezet siralmas volt! A városnak nem volt rávalója, hogy rendbe tegye. De volt Mierka Károlya, aki az akkori „méntelep” számvevőtisztje volt, századosi rangban.
Akiről, egyelőre annyit, hogy a korabeli Brün – Morvaország fővárosa! – közeli Brusperk-ben született, 1809. március 22-én. Mint hivatásos katonatiszt került Magyarországra még ’48 előtt Pestre, 1867 táján Kőrösre „méneskari” tisztként.
A dátumokból következik, hogy immáron hetvenévesen, 1879 nyarán kérvényezte a város vezetőitől a későbbi „Csolnakázó-tó” kialakítását, amit a lovaskaszárnya sorkatonáival tettek rendbe.
Az igazsághoz tartozik, hogy a terület rendezése régóta foglalkoztatta a városvezetést, de a terület viszonylag távol volt a város lakott részétől, nem tartották fontosnak! Ehhez kellett Mierka Károly, aki napközben a közeli kaszármában tette a dolgát…
Az egymáshoz közeli gödrök közötti buckákat elhordták. Ebből készült a tó két szigete, és medre, amit annyira kimélyítettek, hogy a talajvíz állandó vízmagasságot biztosított a tó nyári használatához, a „csolnakázás”- hoz. Így megvalósult az esztétikusan létrehozott vízfelület kettős használhatósága: Nyáron a csónakázás, télen a korcsolya.
Mierka Károly, a városban népszerű „századosbácsi” méltán volt Kőrös egyik közismert alakja az 1800-as évek utolsó évtizedeinek, hiszen a Csónakázó-tó mellett más ügyekben is élen járt, ha valami hasznosat kellett cselekedni.
A terület rendbetételét követően megalakult a „Korcsolyázó Egylet”, mely már 1880 januárjában korcsolyaversenyt rendezett, amire a következőkben évről-évre sort kerítettek.
A tó népszerűségét az a tény is igazolja, hogy az 1882-ban megalakult „Csónakázó Társaság” megbízta Somogyi Károly városi mérnököt a területrendezés terveinek elkészítésével. Ennek alapján „(…) csinos park létesült, bokrokkal, fákkal, sétaúttal, melegedő pavilonnal (…)” – olvashatjuk a Nagy-Kőrös egyik számában. A „századosbácsi” halálát követően a tó rendezett környékét hívták „Mierka-liget”-nek.
Szó-mi-szó itt is nagy élet volt egész évben: nyáron csónakázás, télen korcsolya!
Szerencsénkre a „századosbácsi” 1899 őszén bekövetkezett halála után folyamatosan voltak, akik fontosnak tartották a tó rendbetételét, illetve tartását. Ennek volt köszönhető a tóra felügyelő lakóházának felépítése még az I. Világháború éveiben, a melegedő bővítése, a csónakkikötő kialakítása ladikokkal, majd a tó és a Ceglédi-út közötti „modellező-pálya” megépítése. Erre már az un. „szocializmus” idején került sor.
A Csónakázó tó létrejötte Mierka Károly (1808-1899) egykori huszárszázados, a nagykőrösi méntelep parancsnoka nevéhez kötődik. Az ő egyszerű és nagyszerű ötlete alapján a méntelep külső lovardájához a földet egy helyről hordták. Így alakult ki a tó, melyen a lakosság nagy örömmel csónakázott vagy éppen korcsolyázott, az évszaktól függően. Mierka Károly volt a város első sportvezetője, 20 éven keresztül dolgozott a nagykőrösi sportélet megalapításán és fejlesztésén. Elsőként 1879 december 8-án megalapította a Korcsolya Egyletet. A korcsolyázás színhelye természetesen a Csónakázó tó volt.
"Az első sportkör városunkban. 1876-ban létesítették a Csónakázó tavat. Mierka Károly százados – akkori méntelepi vezető – kérte el a területet a várostól. Kitisztíttatta az agyaggödröket (a város egyik téglaégetésre felhasznált kitermelőhelye volt) és összehordatta a két szigetet. Ezekkel romantikusabbá kívánta tenni a tavat. Hazánk első vidéki korcsolyázó egyleteként emlékezem rá, amelynek alelnöke a főgimnázium rajztanára, Spotkovszky Károly volt. A Cifrakert mellett ez lett a város ifjúságának találkozó és ismerkedési helye. Az első versenyt 1880-ban tartották. Kezdetben nem volt melegedő épület, hanem a parancsnok a Méntelepről érett lótrágyát vitetett ki és az arra tett deszkákra álltak a melegedni akaró fiatalok. A korcsolyázást kedvelők 1000 aranyforintos váltót írtak alá, amiből 1881-re megépítették a „CSARNOK” épületét, a melegedőt, ami még a jelenben is ott áll. A nagykőrösi tehetősebb családok leányai és a gimnazista fiúk itt randevúztak a téli időben, nyáron pedig csónakáztak. A kapitány halála után dr. Joó Imre főgimnáziumi tanár irányította a korcsolyázó egyletet. A táncokat, mint kiváló jégtáncos, ő tanította az ifjúságnak. Előfordult, hogy 30-40 páros táncolt a jégen, valóságos jégkarneválokat tartottak. A világítást már az 1912. évad kezdetére megoldották. Az esti órák kedvelt találka és szórakozó helye lett. (Suba Lajos)"
 |
| 1899. |
***
 |
| 1900. körül |
***
 |
| 1926. |
